Minden hirdető álma, hogy célcsoportja több mint két órán át tátott szájjal bámulja, milyen fantasztikus terméket próbálnak neki eladni. Szeptember 24-én éppen ez a csoda történt meg: a világ futóinak egyre gyarapodó és egyre több pénzt költő tábora 2 óra 11 perc 53 másodpercen át nézhette, hogy az Adidas Adizero Adios Pro Evo 1 modelljében gyorsabban lehet futni.
Az utóbbi években az atlétika iránt érdeklődők megszokhatták, hogy a világ legjobb cipői ugyanolyan gyakran kerülnek a hírekbe, mint a legjobb futók. Az Adidas legújabb modellje azonban már megjelenése előtt kitört a szubkultúrából, és elérte, hogy a mainstream sajtó is foglalkozzon vele. Egy 500 dolláros, azaz nagyjából 185 000 forintos, minden vetélytársánál lényegesen drágább futócipő piacra dobása egyszerűen túl jó sztori volt ahhoz, hogy ki lehessen hagyni az „itt tartunk” és a „ki fogja ezt megvenni???” sztorikat.
Már csak azért is, mert a tornacsukák az utóbbi néhány évben korábban elképzelhetetlen jelentőségre tettek szert. Nem csak arról van szó, hogy már magyar kormánytagok is erre költik a készpénzüket, hanem hogy a nem is olyan régen még kizárólag sportra használt cipők mára vágyott divattárgyak, sőt, kiváló befektetések lettek. A töretlen népszerűség egyrészt a nagyjából az Air Jordan cipőkkel kezdődő tudatos marketinghadjárat eredménye, másrészt azé az organikus fejlődésé, aminek köszönhetően szinte mindenhol, még a washingtoni szenátusban is járhat sportcipőben, akinek fontos a kényelem. És persze a divat.
A sportcipők diadalmenetének alapvetően két iránya van: a divat és a sport. A sportcipők vásárlóinak többsége nem testgyakorlás céljából veszi ezeket, hanem mindennapi viseletként. Van azonban egy kisebbség, és még ebben a szegmensben is dollármilliárdokról van szó évente, akik a sportcipőt a sportcipőboltból igenis sportolás céljából veszik. Futni, kosarazni, súlyt emelni, ki hogy szeret mozogni.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?A 29 éves Tigist Assefa 2:11:52 alatt ért célba a Berlin Marathonon.
A közpénz vérlázító elszórása csak az egyik gond. A legjobb futók akkor érkeznek Magyarországra, amikor egyre gyorsabb cipőknek köszönhetően lehetetlen megmondani, hogy valójában mennyire jók.
"Készpénz vagy kártya? Készpénz. Mindig."
A kenyai Eliud Kipchoge megcsinálta a korábban elképzelhetetlent. Igaz, a pálya nem volt szabályos, a cipői pedig talán még annyira sem.
Az utcán éjszakázunk a cipőboltok előtt, vígan kicsengetünk 1000 dollárt egy használt lépőért, amit nem szívesen hordunk, de ha hordjuk, akkor is védőzsákot húzunk rá. Mi vagyunk a sneakerheadek.