Ezen a héten a 444 lejárató kampányokról szóló filmje, a Valótlanul volt a témája az ATV Csatt című műsorának.

Az adást Egri Viktor vezette, a vendégek Dévényi István, a Magyar Hang újságírója, Huth Gergely, a pestisracok.hu főszerkesztője, Kovács András, az Origo munkatársa és Vona Gábor, a 2RK elnöke (a Jobbik volt elnöke, a film egyik szereplője) voltak.

Folyamatos, a közönség számára értékelhető játék sajnos nem tudott kialakulni, helyenként két-három pontos passzt sem tudtak megcsinálni a csapatok, rendszerint pillanatok alatt megakasztották egymás támadásait, és inkább a küzdelem dominált.

A legkifejezőbb dialógus mind közül az első kérdezz-felelek volt két vendég között.

Dévényi: Megnéztétek a 444 videóját?
Huth: Meg.
Dévényi: Nem szégyelltétek magatokat közben?
Huth: Cseppet sem.
Dévényi: Az elég baj.

Az origós Kovács András - az Origo munkatársa, akit jogerősen elítéltek rágalmazás miatt, mielőtt állami kitüntetésben részesült - abban találta meg a film gyenge pontját, hogy nem látja benne megszólalni a másik oldalt.

(A másik oldal, ebben az esetben az Origo, a szerzőit sem tüntette fel lejárató anyagainál, a lap főszerkesztője pedig sem a bíróság, sem a 444 kérdésére nem válaszolta meg az erre vonatkozó kérdést. A lapnak már valódi impresszuma sincs. )

Kovács szerint ellenpélda, hogy 2002-ben Kende Péter Orbán-könyve jelentette a Fidesz vesztét, amivel a miniszterelnököt „betolták egy olyan pozícióba, kezdve a grazi klinikaügyektől, ami ellen nem tudott védekezni, és hosszú évekig ráégett ez.”

Dévényi szerint a különbség újságírás és propaganda között, hogy az egyik olykor téved, a másik viszont szándékosan kárt okoz. Ahogy arról a film is hosszan szól, bíróságok egymás után mondják ki, hogy ezek a médiumok szándékosan igyekeznek rossz színben feltüntetni és valótlanságokkal illetni a cikkek alanyait.

Huth szerint ők nem csinálnak ilyesmit, és van a filmben több olyan ügy, amivel nem ért egyet, de szerinte a film összemossa, hogy mi az újságíró munkája, és mi az, amikor a kormány arra egy masszív kampányt ráépít. Pont eszébe jutott egy 21 éves ellenpélda: Ron Werber és a 23 millió románnal történt riogatása 2002-ből - lám ilyen a politika a rendszerváltás óta; példázta az összemosást.

Aztán előkerültek konkrét sztorik is. Vonáról például, akit a 2018-as kampányban II. János Pál elleni merénylettel is összefüggésbe hoztak török kapcsolatain keresztül. Az érintettet ennél érthetően érzékenyebben érintette azt, amikor fia is megfigyelés áldozata lett a kampányban. Itt egy pillanatra egyetértés alakult ki abban, hogy ennek még a fideszes beszélgetőpartnerek sem örültek volna a helyében, bár Kovács esetében végig nehézséget okozott dekódolni, hogy pontosan mit is akar épp kifejezésre juttatni.

Vona azzal igyekezett a kimért politikus képét mutatni, hogy állandóan eltávolodni próbált a konkrét példáktól, és a jelenség pártfüggetlen jellegét igyekezett hangsúlyozni. Szerinte nem véletlen, hogy azzal próbálták meg lejáratni, hogy muszlimbarát és meleg - két olyan témával, amikre Fidesz és a Jobbik szavazótábora egyaránt fogékonynak mutatkozott, különösen a 2015-ös migrációs krízis nyomában.

Az egyik legmókásabb része a beszélgetésnek az volt, amikor Huth arról győzködte Vonát, hogy ő maga utalt homoszexuális kapcsolataira saját könyvében, amiben említést tesz Brády Zoltán összejöveteleiről.

Huth: Hát ha ennyi gyanús nyom van, legalább kérdéseket lehessen már feltenni!
Vona: Nem kérdéseket tettetek fel.

Huth arra is próbálta kihegyezni a kérdést, hogy török kapcsolatai kiépítése során Vona óvatlan volt, meggondolatlanul cselekedett, támadási felületet adott az ellenfeleinek - mintha ez érvként működhetne, ha az emberről azt híresztelik, hogy a Dobrev-családdal és muszlim fanatikusokkal merénylet tervezésében vesz részt a pápa ellen.

A meccs végére nagyon elfáradtak a felek, Huth pedig teljesen elszabadult. Előbb kijelentette, hogy azért veszítenek látszólag sok sajtópert, mert akik összeszámolják ezeket a veszteségeket, azok valójában Soros-szervezetek, és ha csak egy vádpontban veszítenek, azt is veszteségként könyvelik el.

Aztán arról beszélt, hogy a 444-filmben megjelent történetek többségének igenis van valóságalapja. Erre utalt a kormánymédiában sok százszor megrágalmazott Juhász Péter, de Márki-Zay Péter felesége, Vince Felícia ügyében is, akit csecsemők halálának okozásával illettek kormánylapok: „Kampányban járunk, izgalmas ügy, a miniszterelnök-jelölt szóba hozza a saját feleségét, az ügyeket, amiről a per szól, érdekes etikai kérdés az újszülött baba pere, hogy lehet-e erről beszélni.”

Vona szerint a bírósági ítéletek és helyreigazítások semmit sem hoznak vissza azokból a politikai károkból, amiket ezek a kampányok okoznak. A jog nem védi meg az embert. Amikor a film azon részeit vágták be, ahol a szándékolt lejáratást kimondó ítéletek követik egymást, Kovács azzal védekezett, hogy hát persze, jó lenne látni a teljes ítéletet, és különben is, „ezt nem ő írta, napi szinten nem foglalkozott vele.”

Kovács egyébként sem sokat ért labdához a meccsen, amikor viszont mégis, arra mindig érdemes volt odafigyelni. Az utolsó emlékezetes megmozdulás (20.45-től) is az ő nevéhez fűződik:

Dévényi: A Pest Srácok tud néha menni különutakon, de az Origo nem. Ott ez a szervezettség van. Ott ugyanaz az üzenet jelenik meg, szóróló szóra, még a cím, és ez megy végig a teljes Fidesz-nyilvánosságon.

Kovács: Mi részei vagyunk a KESMA-nak, ott vannak bizonyos kötelezettségek. Ebben nem látok problémát.

A 444 teljes filmje: