Amikor október 7-én a Hamász megtámadta Izraelt és megölt több mint 1000 embert, többségükben civileket, sokan joggal tartottak attól, hogy a Gázai övezetből indított terrorakció Izrael teljes szomszédságát lángba boríthatja. Reális volt a veszélye annak, hogy a Dél-Libanont uraló síita terrorszervezet, a gyakorlatilag Iránból irányított Hezbollah, valamint a Ciszjordániában élő palesztinok is csatlakoznak valamilyen formában az Izrael elleni támadáshoz. Akár azért, mert egyeztettek a Hamásszal valamiféle koordinált akcióról, akár azért, mert az ő sikerüket látva vérszemet kapnak.
Az azóta eltelt másfél hónapban azonban semmi ilyesmi nem történt. A Hezbollah tessék-lássék lőtt néhányat Izrael irányába, de vezetői inkább csitították, mintsem felkorbácsolták a kedélyeket. A Ciszjordániában élő palesztinok több nagy tüntetést is rendeztek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a Gázában élőkkel/ünnepeljék a vérengzésüket. Ezen az alig Békés megye méretű, de rendkívüli szimbolikus jelentőséggel bíró területen azonban az utóbbi hetekben alapvetően nem a palesztinok, hanem az itt élő zsidó telepesek feszítették pattanásig a húrt.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Haszan Naszr Alláh először szólalt meg az október 7-ei terrortámadások óta, és 90 perces beszédében külön kiemelte, hogy, nem tudtak előzetesen az október 7-ei terrortámadásról.
A társadalom átalakulásával az izraeliek jó része már három osztályú társadalomban gondolkozik, ahol az arabok javának semmilyen jogai sincsenek. Netanjahu pedig egy igazságügyi reformmal igyekszik elébe vágni az ellene indult eljárásoknak. Így már az izraeli demokrácia is veszélybe került.
Hogy érhette a Hamász hétvégi akciója ennyire váratlanul a világ legjobbjai közé sorolt izraeli fegyveres erőket és titkosszolgálatokat? És mi lehet egy olyan helyzetben a válasz, amikor egyszerre kellene túszokat kiszabadítani és katonákat küldeni meghalni a Gázai övezetbe?
Nem a világ legsűrűbben lakott városa és nem a világ legnagyobb szabadtéri börtöne. Csak egy működésképtelen, szegény terület, ahol nagyon sok a gyerek, és nincs semmi remény.