– Tizenöt éve tanít Hollandiában. A mindennapi életben hogyan találkozik a bevándorlás kérdésével?
– Elsősorban úgy, hogy láthatóan tényleg sok a nem holland eredetű ember. Az összes holland egyetemhez képest a miénken a legmagasabb, 15 százalékos a nem európai származású holland diákok aránya. Ez éppen a sikeres integráció bizonyítéka: ugyan még mindig alacsonyabb az arányuk, mint a társadalom egészében, de sokan köztük az elsők a családban, akik felsőfokú végzettséget szereznek.
– Miért pont a Vrije Universiteiten ilyen magas a bevándorló hátterű fiatalok aránya?
– Ez eredetileg keresztény egyetem volt, bár ennek a protestáns szellemnek már nincs sok jele. Az anekdota szerint a muzulmán szülők szívesebben adják a gyermekeiket egy eredetileg konzervatívabb intézménybe. Mi az Amszterdami Egyetemmel versenyzünk. Nekik rosszabb hírük van a konzervatívabb muzulmán hátterűek körében, az egyetem a város központjában van, a vörös lámpás negyed és a hasismúzeum mellett, a hagyományai is balosabbak, anarchistábbak.
– Több évtizede kutatja a kínai migrációt. Honnan jött ez a terület?
– Egy véletlennek köszönhetem. Eredetileg kémiát tanultam az Egyesült Államokban, PhD-znem kellett volna belőle. 1990-et írtunk, a laborban ott volt egy csomó kínai. Érdeklődni kezdtem irántuk. A látszólag homogén Magyarországról nézve azonban nemcsak a kínaiak voltak érdekesek, hanem maga a migráció is. Elkezdtem kínaiul tanulni, végül otthagytam a kémiai programot, és Ázsia-kutatási mesterképzésre jelentkeztem. Ösztöndíjra volt szükségem, ehhez publikáció kellett. 1991 nyarán hazajöttem, és a Külügyminisztérium lapjába írtam egy cikket a magyarországi kínaiakról, akikről addig senki sem írt. Ez volt az első cikkem.
– Hogyan sikerült a magyarországi kínaiakkal kapcsolatba kerülnie? Azt szokták róluk mondani, hogy zárt, nehezen megközelíthető világ az övék.
– Milyen érdekes, hogy mennyire nem változnak a sztereotípiák. Először is kell tudni egy kicsit kínaiul. Elmentem az újpesti Csavargyár utcai régi munkásszállóra, ahol kérdezősködtem az egyesületükről, kerestem a vezetőjét. Az első ember, akihez odamentem, mutatott egy másikat. Tessék, ő az. Örültek, hogy van valaki, aki magyarul és angolul is beszél, tud segíteni nekik az ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Hamarosan az egyesület tanácsadója lettem. Így kezdődött.
– Lát-e bármilyen kapcsolódást kutatási területe és aközött, ami Hollandiában történik? A Szabad Európának adott tavalyi interjújában arról beszélt, hogy a migráció nem feltétlenül gyengíti az anyaországhoz fűződő kapcsolatot. Nem lehet, hogy pont ezt nem nézték jó szemmel a hollandok milliói, és kötöttek ki Wilders mellett?
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Bár a holland gazdaság jól muzsikál, a korábban rendezett mindennapokban váratlanul sok bénázással szembesültek a választók, és a lakáshelyzet is kriminális. Ez a mindent a bevándorlókra fogó Geert Wilders malmára hajtotta a vizet. Akárcsak az, hogy a nagy politikai erők nem vették elég komolyan a választók morgását. Mi történt Hollandiában, és mi jöhet még?
A holland fiatalság a hatvanas években szembesült apáik kollaborációjával. Válaszul a puritán keresztény országból liberális mintaállamot varázsoltak. A bevándorlás kérdését tabusították – mire észbe kaptak, meggyilkolták az ezt firtató politikust és egy filmrendezőt. Wilderst 2004 óta mindenhová rendőrök kísérik.
Soha nem volt olyan alacsony a munkanélküliség a fejlett világban, mint ma. Küszöbön a korszak, amikor az országok egymásra licitálva csábítják a bevándorló munkaerőt. Magyarországon ezt lehetetlen összeegyeztetni a kormány idegengyűlölő politikájával. Egy friss törvény a hazai munkáltatók igényeit bevándorlókkal elégítené ki, de miért is jönne bárki ide, ha mehet máshova is?