A 2023-as ukrán ellentámadás kudarcát követően mind Nyugaton, mind a hazai közbeszédben felerősödtek azok a vélemények, hogy bármiféle ukrán győzelem esélytelen, így Kijevnek minél hamarabb le kellene ülnie tárgyalni Moszkvával a fegyverszünetről, akár területi veszteségek árán is. Azt, hogy Ukrajnának nincs esélye a győzelemre, már nem csak orosz propagandistáktól, illetve a magyar kormánypártnak a moszkvai narratívát hűen közvetítő szócsöveitől lehet hallani, ezek az álláspontok szakmai csatornákon is megjelentek, itthon és külföldön egyaránt. Veterán hazai biztonságpolitikai szakértő is azon a véleményen van, hogy az idő Putyinnak dolgozik, és a Foreign Policy című, tekintélyes külpolitikai lapban is jelent meg cikk, amely fenntarthatatlannak véli Ukrajna nyugati támogatását.
A nyugati támogatás fenntarthatósága és annak részletei egy későbbi, külön cikk tárgyai lesznek. Ebben az írásban azt próbálom bemutatni, hogy a nyugati közbeszéd változásai milyen viszonyban vannak a háború alakulásával. Elsőre furcsának hathat, de valójában nemcsak arról van szó, hogy a nyugati narratívák passzívan követnék a frontokon történt változásokat. A helyzet ennél jóval komplexebb, ugyanis a nyugati támogatások biztosítása – vagy elmaradása – révén a közbeszéd is hat a háború alakulására.
Némi leegyszerűsítéssel úgy is lehet fogalmazni, hogy ha domináns nyugati véleményformálók úgy gondolják, Ukrajnának van esélye a sikerre, akkor Kijev több fegyvert, lőszert és felszerelést kap. Ha esélytelennek ítélik az ukrán sikert, emiatt a katonai támogatások mértéke is csökkenhet – és csökken is. Ebből az is következik, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a nyugati közbeszédben milyen vélemények dominálják az ukrajnai háborúval kapcsolatos felfogást.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.
Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.
Elillant a háború gyors befejezésének esélye, hiszen Oroszországra nem sikerült nagy vereséget mérni, viszont Ukrajna sem fog kapitulálni. Miben kell fejlődnie az ukrán hadseregnek, és miben van hiánya?
A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.
Ukrajna komolyabb támogatás nélkül 2024-ben vereséget szenvedhet. A Nyugat ezt megállíthatná, mégis lehet, hogy magára hagyják Kijevet. Ez világpolitikai szinten is beláthatatlan következményekkel járna: egyre többen kezdik beárazni az orosz győzelmet.
Korábban még arról beszélt a miniszterelnök, hogy nem is létezik olyan, hogy vétó. Most megmutatta, hogy mégis. 50 milliárd euró kifizetését akadályozta meg.