Önironizáló „kiszólás”? Duplacsavaros, finom rendszerkritika? Vagy ellenkezőleg: túlteljesítő azonosulás a szereppel? A virtuális valóság rajzfilmkatonájának hűségesküje? Hetyke beleállás erős humorral? Esetleg: teljesen politikamentes tisztelgés a hollywoodi álomgyár előtt az Oscar-gála napján?

Az orbánizmus furcsa, anakronizmusokkal, módosított valóságokkal, hollywoodi gesztusokkal is jócskán dolgozó, ízig-vérgi posztmodern, szinematografikus, infantilizáló rendszerében talán még senki sem tett ennyire erős utalást a kisgyermekeket bódító mese/rajzfilmvilág és a hatalomtechnológiai eljárás során kreált álvalóság közötti párhuzamokra, esetleg a két világ valamilyen nagyon közeli rokonságára, megfeleltethetőségére, mint Varga Zs. András, a Kúria elnöke Sulyok Tamás köztársasági elnöki beiktatásán.

Orbán kinevezési gyakorlatát, egyáltalán, az elnöki (és minden más politikai) intézmény működtetését ellenzéki politikusok és elemzők gyakran nevezték bábjátéknak, illetve magát az elnököt (a mindenkorit) Orbán bábjának, ezután elég nehéz nem belelátni valamit abba, ha az ország egyik közjogi méltósága, egyébként a Csodálatos Ötösben Sulyok legközelebbi kollégája, Varga Zs. András rajzfimfigurának öltözött az új köztársasági elnök beiktatásán.

Varga Zs. bravúros művészi gesztussal – leginkább a neoavantgard fluxus irányzat közéleti provokációtól sem visszariadó performanszait idézve – comic conná stilizálta a bekitatás díszlépéses, ultraformális műpátoszát, amikor a Roger nyúl a pácban főgonoszát, Judge (!!!) Doomot (magyar fordítása talán fölösleges, és nem is emlékszem) jelenítette meg néhány hatásos ruhadarabbal.