• A szélsőségek előretörését hozta a szeptember 1-jei két keletnémet tartományi választás.
• A szélsőjobboldali AfD Türingiában győzött, Szászországban kicsivel lemaradva második lett.
• A centrumpártok közül csak a konzervatív CDU tudott talpon maradni.
• Jó eséllyel mindkét tartományban ők adhatják majd a miniszterelnököt.
• Ehhez azonban szövetséget kell kötniük a szélsőbaloldallal.

Mi történt Türingiában?

A még nem jogerős végeredmény (parlamenti többség 45 mandátumtól):

• szélsőjobboldali AfD: 32 mandátum (32,8%),
• jobbközép CDU: 23 mandátum (23,6%),
• szélsőbaloldali BSW: 15 mandátum (15,8%),
• baloldali Linke: 12 mandátum (13,1%),
• balközép SPD: 6 mandátum (6,1%).

A választási részvételi arány 73,6 százalékos volt, ez az 1990-es német újraegyesítés óta a második legmagasabb érték a tartományban, csak 1994-ben szavaztak többen (74,8 százalék).

Bár az AfD története során először nyert tartományi választást, a párt – szélsőjobboldali nézetei miatt 2020 óta titkosszolgálati megfigyelés alatt álló – miniszterelnök-jelöltje, Björn Höcke valószínűleg nem tud majd kormányt alakítani. Ugyanis mindegyik párt kizárta az AfD-vel való együttműködést. Höcke ennek ellenére is eltökélt, a választás estéjén arról beszélt, hogy pártja készen áll a kormányzásra.

Az AfD befolyása azonban kormányra kerülése nélkül is jelentősen nő, miután a párt megszerezte a parlamenti mandátumok több mint egyharmadát. Ez azt jelenti, hogy az AfD nélkül nem lehet feloszlatni a parlamentet, és a párt beleszólhat abba is, kik kerüljenek a tartományi bírákat választó bizottságba. Emellett a tartományi titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottságba is jelölhetnek majd tagot. A testületben jelenleg nincs AfD-s politikus. Mivel a párt szavazatai nélkül nem lesz meg a jelöléshez szükséges kétharmados többség, az AfD zsarolhatja a többi pártot, ha a saját jelöltjét nem akarják beválasztani.

A sikeres kormányalakításra a CDU listavezetőjének, Mario Voigtnak van a legtöbb esélye. Helyzetét azonban bonyolítja, hogy a berlini pártközpont rendelkezése alapján a Linkével nem köthet koalíciót. A másik két párttal, vagyis Olaf Scholz kancellár szociáldemokrata SPD-jével és Sahra Wagenknecht januárban alapított szélsőbaloldali populista pártjával, a „Sahra Wagenknecht Szövetség - az értelemért és az igazságosságért” (BSW-vel) pedig pont nincs többsége a parlamentben.

Voigt a választás után elismerte, hogy a koalíciókötés nem lesz egyszerű feladat. Azt mondta, a BSW-vel és az SPD-vel kezd el tárgyalni, de rögtön oda is szúrt a „háború vagy béke” retorikával kampányoló Wagenknechtnek, amikor azt mondta, a világpolitikát nem a türingiai parlamentben alakítják.

Ezzel a populista szélsőbaloldali pártvezető választás előtti azon kijelentésére utalt, miszerint a BSW csak olyan párttal lép koalícióra, ami a BSW külpolitikai programpontjait is elfogadja. Wagenknechték többek között az amerikai rakéták Németországból történő kivonását és az ukrajnai fegyverszállítmányok leállítását követelik.

Bodo Ramelow, Türingia leköszönő linkés miniszterelnöke azt mondta a választás után, hogy támogatja Voigt kormányalakítását. Ramelow továbbra is „a fasizmus normalizálódása” ellen akar harcolni, ezért el akar kerülni minden olyan helyzetet, amiben az AfD zsarolhatja a többi pártot.

Mivel a CDU-s párthatározat kizárja a Linkével való együttműködést, Ramelowék valószínűleg csak kívülről támogatják majd Voigt potenciális CDU-BSW-SPD-kormányát. Hasonló volt a helyzet az előző ciklusban is, akkor a Ramelow vezette Linke-SPD-Zöldek kisebbségi kormány szorult rá a CDU külső támogatására. Voigt koalíciójának ezúttal 1 szavazatra lesz szüksége a parlamenti többséghez.

A türingiai választás érdekessége, hogy egyéni körzetében Höcke és Voigt is veszített. Az AfD-s listavezető egy CDU-s politikustól kapott ki, a CDU miniszterelnök-jelöltjét pedig egy AfD-s győzte le. Így mindketten listáról jutnak majd be a parlamentbe.

Mi történt Szászországban?