Kultúrbotrányféleség Németországban: a szélsőjobbos AfD betámadta a szerintük túlságosan kozmopolita Bauhaust, és beadtak egy törvényjavaslatot, ami elutasítja a híres tervezőiskola „kritikátlan dicsőítését”.
A szász-anhalti tartományi parlament a héten már tárgyalta és a papírformának megfelelően nagy többséggel elutasította az ötletet, amit Ronda kulturális miniszter egyenesen szégyentelennek minősített.
A javaslatot egy, az AfD-n belül is a radikálisok közé tartozó, szimbolikus kultúrharcokba viszont szívesen fogó Thomas Tillschneider adta be, az ellen tiltakozva leginkább, hogy jövőre lesz a centenáriuma a Bauhaus Dessauba költözésének, a város pedig nagy ünnepségekkel készül az alkalomra.
Az 1919-ben Weimarban alapított Bauhausnak hat évvel később politikai okokból kellett elhagynia a várost, ekkor tette át a székhelyét Dessauba. Az alapító Walter Gropius itt építette fel híres iskoláját, ahol aztán Paul Klee, Kandinszkij, és a magyar Moholy-Nagy és Breuer Marcell is tanított. Ma ez a kulturális örökség az egyébként NDK-s panelek által uralt Dessau fő büszkesége, a városban működik a Stiftung Bauhaus Dessau negyvenezer darabos gyűjteménye is.
Ez azonban nem igazán tetszik az AfD-nek, akik szerint a Bauhaus „egy kásaszerű homogenitást hozott létre, ami kiszorította a helyi építészeti hagyományokat”.
„A modernitás rossz útja” című törvényjavaslatuk a „Bauhaus kritikai vizsgálatára” szólított fel, és az általuk csak embertelennek, a modernitás eltévedt útjának nevezett bauhausos programok pénzügyi támogatását akarták volna visszavenni.
A valódi cél persze inkább a figyelemfelhívás lehetett, hiszen a tartományi gyűlésben az AfD kisebbségben van. A szélsőjobboldali párt Kelet-Németországban idén megnyerte a türingiai választásokat, és második lett a szászországin és a brandenburgin, Szász-Anhaltban azonban 2026-ig várniuk kell a még nagyobb áttörésre - erre mondjuk elég jó esélyeik vannak, hiszen már három éve is minden negyedik szavazó őket választotta a Magdeburg székhelyű tartományban.
Az AfD - melynek azért már messze nem csak a volt NDK területén vannak támogatói, akadnak szép számmal Nyugaton is - rendszeresen kikéri magának a szélsőjobboldali címkét és a lenácizást. Ennek ellenére a betiltásuk is komolyan fel szokott merülni, a német elhárítás aktívan dolgozik rájuk, és az európai radikális jobboldal is azzal suvickolta magát, hogy megszakította velük az együttműködést - a Fidesz helyett ezért csak a Mi Hazánk lehet például Magyarországról a partnerük.
A rendszerkritikus, de a nácikkal azért nem szívesen azonosuló választók szempontjából ezért némileg kellemetlen lehet, hogy időről-időre előjönnek két világháború közötti húzós párhuzamok. Ez a Bauhaus elleni politikai támadásnál most eléggé látványos: az irányzatot a nemzetiszocialisták ellehetetlenítették és a dessaui iskolát is ők zárták be. Az érvelésük is hasonló volt a most hallhatóhoz: leginkább a lapostetőt utálták, ami a náci érvelés szerint ugyanúgy rombolta a helyi hagyományokat, mint ahogy most az AfD is gondolja. Vannak persze különbségek: most degenerált, zsidó művészetről nem, csak kozmopolitizmusról és kásaszerű homogenitásról beszélnek a Bauhaus politikai ellenfelei.
Olaf Scholz kancellár keserűnek és aggasztónak nevezte az eredményt. A hatalomtól megpróbálják távol tartani az AfD-t.
Németország kancellárja épphogy elkerülte a megaláztatást, miután az exitpoll-felmérések szerint a pártja visszaverte a szélsőjobboldalt a brandenburgi a tartományi választáson.
A solingeni késes támadás, és a szélsőjobboldali AfD tartományi választási sikerei után Németország lassan rájön: nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy eddig. A közhiedelemmel ellentétben az Afd egy ideje már nem csak az egykori NDK problémája, csak Bajorországban kétmillióan szavaztak rájuk legutóbb.
Az AfD politikusai is részt vettek azon a titkos találkozón, ahol a bevándorlók deportálásáról egyeztettek szélsőjobboldali szereplők. A botrány miatt újra felmerült a párt betiltása, amire azonban kevés az esély.
Soha nem fordult még ilyesmi elő egyetlen Bundestagban ülő párttal sem.
Tektonikus mozgások a jobboldalon az EP-választások előtt, de hiába akart Orbán lenni a nagy egységteremtő, most mások viszik el előle a show-t. Mindenki Meloninak udvarol, a Néppárt még jól is járhat az átmozgásokkal, von der Leyen bizottsági elnöksége viszont megkérdőjeleződött. Mi áll az AFD kitúrása mögött, hol osztanak lapot a Fidesznek?