„Ezek a kitüntetett pillanatok mutatják meg a legvilágosabban, hogy milyen is az, amikor a jobboldal játszik” – írta 2019-ben G. Fodor Gábor, amikor a néhai 888-on Publik Ligája címmel a cikkeik megszavaztatásával publicisztikai bajnokságot rendeztek. GFG-nek igaza is volt, sőt tovább is lehet menni: amikor a kormányközeli pártkatonák megmutatják, hogy igazából mi foglalkoztatja őket, illetve hogy Orbán Viktor hatalomkoncentrálásának elősegítése mellett mire is képesek, akkor ismerhetjük meg őket leginkább, és szórakozhatunk a legjobban.

Aki figyelmesen követi az állampárti médiát – és hát miért ne kockáztatná a súlyos agykárosodást is, ha már a befizetett adójából úgyis neki gyártják a világraszóló tartalmat –, az tudja, hogy a keményvonalas propagandával szemben mennyire üdítő olyan, leginkább a játék öröméért megszületett alkotásokat látni, mint amilyen:

• a Mandiner 2018-as novellája a bácsiról, aki a Békemenet után hazafelé azon szomorkodik a vonaton, hogy nem tudta megvédeni a hazáját a külföldi újságírók előtt;
• a Figyelő 2019-es, ízesen sablonos riportja a tündérországi Tusványosról;
• Szentesi Zöldi László antiliberális manifesztója;
• a Magyar Nemzet idei, álnéven írt cikke, amiben egy néni megnyugszik, hogy Magyar Péter nem fog nyerni, hiszen Totó, a drótszőrű foxi lepisált egy Magyar Hangot, aminek Magyar Péter volt a címlapján, és két éve ugyanezt tette egy Márki-Zay Péter-fotóval is;
• Kohán Mátyás programadó írásai;
• vagy a néhai Pesti Tv-ben a Ki ölte meg Kennedyt?.

Ennek a műfajnak az egyik erős alkotása Böszörményi-Nagy Gergely nemrég megjelent könyve, a Mindenség algoritmus – Feljegyzések a jövőnek.

Az állami entrepreneur