Marton Zsolt váci püspök tett egy lépést „a sebeket gyógyító egyház” eszményképe felé vezető hosszú úton, amikor nem mentegetni próbálta egyházát, nem másokra mutogatott, nem egy arctalan intézmény mögé bújt, hanem érthetően és emberi nyelven szólt a katolikus családokhoz.

Az európai országok jelentős részében a katolikus egyház már átment azon a folyamaton, amelyet 20 évvel ezelőtt az Egyesült Államok püspökei indítottak el. Ők legkésőbb a Boston Globe tényfeltáró sorozatában szembesültek a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések magas számával a papjaik között, ezért megrendeltek egy független vizsgálatot, amely

• feltárta a probléma súlyát,
• megállapított rendszerszintű hibákat,
• és javaslatokat tett azok orvoslására.

Ezen információk birtokában az amerikai püspökök és a nyomukban járó kollégáik szerte a világon

• bocsánatot kértek az egyház(iak) bűneiért,
• találkoztak az áldozatokkal,
• és érdemi, jó esetben szakszerű és empatikus párbeszédet folytatnak a kérdésről.

A fenti pontokat hosszan lehetne még folytatni, mert számos nyugati országban és még itthon is tényleg rétegzett és bátor gyermekvédelmi munka folyik egyes egyházi intézményekben. De talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy a bocsánatkérés messze nem old meg mindent – viszont fontos része a folyamatnak.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) még 2019-ben, a nagy vatikáni konferencia után sem tette meg ezt a gesztust, de fél évvel később, a Pető Attilával szembeni abszurd eljárás után végül léptek. „Sajnálattal és együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk” - írták a püspökök közös közleményükben.

A tagadás és a hallgatás után ez akkor nagy előrelépésnek számított, bár a nyilatkozat nélkülözi a konkrétumokat, és nem az egyház vagy a püspöki kar nevében, hanem az elkövetők helyett kér bocsánatot. Idén szeptembertől kezdve, ahogy jöttek egymás után a kalocsai érsekség botrányai, egyre többen várták a püspökök megszólalását. Ez december 4-én érkezett meg: „együttérzéssel és fájdalommal gondolunk azokra, akik egyházi személyektől szenvedtek el súlyos bántalmazást” - írta az MKPK, amely bocsánatot ezúttal nem kért senkitől. Ahogy az se derült ki az írásukból, hogy érzékelték volna a rendszerszintű hibákat, vagy hogy hallották volna Ferenc pápa üzenetét: „Kérjünk bocsánatot saját bűneinkért és a mások által elkövetett bűnökért. A bűn tudatosítása segít, hogy elismerjük a múltban elkövetett hibákat, bűncselekményeket, az okozott sebeket, és lehetővé teszi, hogy a jelenben jobban és elkötelezettebben megnyíljunk az újbóli megtérés útja előtt.”

Hogy hitüket el ne veszítsék

Míg a katolikus gyermekvédelemben dolgozó ismerőseim csalódottan vagy vegyes érzelmekkel fogadták püspökkari közleményt, vasárnap este annál lelkesebben küldözgette mindenki Marton Zsolt váci püspök idei körlevelét, amelyet az MKPK Családügyi Bizottsága elnökeként küldött ki. A sok témát érintő, terjedelmes szöveg a 25 évente ünnepelt, mindjárt ránk köszöntő szentévvel indul, amely lehetőséget nyújt a családok számára a „kegyelmi újratervezésre”, és ez az újrakezdés a bűnbocsánat megélését is jelenti. És itt már témánál is vagyunk:

„Családreferens püspökként, fájó szívvel kérek bocsánatot Istentől, a gyermekektől, fiataloktól és családjaiktól, mindazoktól, akiket valamilyen bántalmazás ért az egyház szolgálattevői részéről.”

Aztán többes számra vált: „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg a bántalmazáshoz vezető helyzetek és – teljes mértékig azonosulva a Szentatya által meghirdetett zéró tolerancia elvével –, a prevenciót szem előtt tartva folytatjuk a már megkezdett munkát.”

Majd újra személyebb: „Hiszem, hogy ezekben a hitet próbáló helyzetekben is szól hozzánk Jézus. Ő az, aki meggyógyítja a sebeket. Imádkozom minden katolikus családért, hogy hitüket el ne veszítsék és az őket ért sebeket fel tudják dolgozni. Bízom benne, hogy lesznek a környezetükben olyanok is, akik ezeket a sebeket segítenek bekötözni, akik megértést, vigaszt jelentenek számukra.”

A körlevél ezután sok más kérdést érint, például leszögezi, hogy „határozottan védenünk kell a családjainkat a keresztény értékrenddel ellentétes gender-ideológiától, az online világ káros tartalmaitól, az egyre gyakrabban kialakuló függőségektől azért, hogy legkisebb közösségeink a reménység tiszta forrásai maradjanak”.

Marton volt egyébként az első magyar püspök, aki sajtótájékoztatót tartott az egyházon belüli gyermekbántalmazásról. Ezen a három éven ezelőtti alkalmon őszintén elmondta, hogy személy szerint neki és a magyar püspököknek általában még sokat kell tanulnia a témáról, „az út elején” járnak. Amikor megkérdeztem, miért nincs tervben külföldi mintára egy általános múltfeltáró vizsgálat, azt válaszolta: „Még nem tartunk ott.”