2007-ben a fél ország Fábry Sándor lábai előtt hevert. Az egykori dramaturg-forgatókönyvíró konferanszié-humorista ekkor már régóta az ország első számú showmanje volt, az RTL Klub sztárja. Manapság is úgy emlékszik vissza, hogy az RTL nagyon nagyvonalú volt vele, a 100. adásra például egy világkörüli utat kapott, el is ment a jó drága Galapagos-szigetekre és a Húsvét-szigetre. „De nem volt olyan születésnap, hogy egy rekesz borral meg ne jelentek volna, hogy ne vittek volna el vacsorázni, nagyon gyakran egy kis borítékkal kedveskedtek” – mondta Fábry, aki akkoriban annyi pénzt keresett, hogy „három taxival” ment haza.

Fábry a 2010-es rendszerváltás előtt nemcsak a karizmájának köszönhetően volt tévés megasztár, hanem annak is, hogy a legnagyobb kereskedelmi tévében kőkeményen kifigurázta az akkori MSZP-SZDSZ-kormányokat és a főváros szintén baloldali vezetését. Amikor 2007-ben bement a köztévés Napkeltébe, sziporkázva kérte számon a közszolgálatiság hiányát. „Az, hogy nekem egy kormány ne tessen, ez állampolgári jogom” – mondta akkor Fábry, így indokolva a politikai kiállását:

Szomjas György 2010 áprilisában – közvetlenül az országgyűlési választások előtt és után – készült filmjében, a Dumafilmben Fábry leült politizálni két régi, baloldali barátjával, Dettre Gábor rendezővel és Heller Gábor forgatókönyvíróval. Fábry akkor azt remélte, hogy az Orbán-kormány el fogja számoltatni a korrupcióban nyakig elmerült baloldalt, és egy igazságosabb, becsületesebb világ jöhet. Esélyt látott arra, hogy a Fidesz megvédi az embereket a rabló-kapitalizmustól, és olyan igénnyel áll elő, hogy induljon el valamiféle kulturális kiegyezés, a Fidesz mögött is épüljön ki értelmiségi háttér, és enyhüljön a kultúrharc. Az Orbán túlhatalmán aggódó barátait azzal nyugtatta, hogy a demokráciát megvédi majd az EU, a demokratikus ellenzék, a sajtónyilvánosság, az Állami Számvevőszék, a független főügyészség és végül ők maguk, az értelmiség.

2012 elején Fábry sajtótájékoztatón jelentette be, hogy adásonként 15-18 millió forintért a köztévének gyártja majd a műsorát. Azt mondta: „Továbbra is kritikus hangnemben akarok majd szólni, persze nem azzal a lendülettel, mint az előző kormánnyal szemben. De politikusok nem lesznek a műsorban, maximum megkérem Oszkó Pétert, hogy szájharmonikázzon, amiben nagyon tehetséges.” Arra a kérdésre, hogy nem veszélyes-e a hitelességére nézve, hogy a köztévéhez szerződött, azt válaszolta: „A hitelemet itt tudom visszaszerezni, már ha igaza van azoknak, akik szerint elvesztettem.”

A Fábry azóta is fut a Duna Tv-n, de az Esti Showderénél jóval szerényebb nézettséggel, a régi idők humorától szinte teljesen mentesen. Fábry Sándor műsorgyártó cégei az eltelt évek alatt több milliárd forintnyi megrendelést kaptak a közmédiától (többek között a Kabaré és az újévi BÚÉK című műsorért is), és az osztalékokat Fábry mindig kiveszi.

Fábry még a barátai szerint is rendkívül tehetséges, de „nagyon nehéz ember”, a ritkán adott interjúin is képes felidegesíteni magát a semmin, két éve Veiszer Alindát is többször ott akarta hagyni, amikor politikáról beszélgettek. Fábry akkor azt mondta, az új műsoraiban azért is kevesebb a politika, mert változott a helyzet. Azt mondta, az is a szabadság része, hogy nem kritizálja annyira Orbánt, mint anno Gyurcsány Ferencet, és elárulta, emögött mi áll: „Az, hogy az Orbánt kedvelem, a Gyurcsányt meg utálom, mint a szart.” Azt mondta, nem arról van szó, hogy nem látja a NER visszásságait, szerinte még jobban is látja ezeket, mint mások, egyszerűen csak szeretne örülni annak, hogy végre olyasmi van, ami mégiscsak közelebb áll hozzá, mint a kommunisták és utódaik.

De Fábry időközben a saját narratívájának foglyává vált.