„Magyarország most eléggé rossz pályán van: nem ahhoz illeszkedünk, és nem úgy, akihez és ahogy a lehetőségeink, adottságaink alapján kellene (…) Elég széles körben közmegegyezés van arról, hogy nem oda jutottunk, ahová szerettünk volna. Ezt bizonyos kormányzati szereplők nyilatkozatain kívül mindenki így gondolja ebben az országban” – erről Chikán Attila közgazdász, az első Orbán-kormány első nemzetgazdasági minisztere beszélt egy, a Corvinus egyetemen csütörtökön tartott könyvbemutatón.

Korábban Boda György, a Sodródásból feljebb lépés – tudásalapú versenyképesség egyik szerzője beszélt arról, hogy Magyarország elmúlt harminc évét vizsgálva „arra jutottunk: belesodródtunk egy csapdahelyzetbe, és nem oda jutottunk, ahová szerettünk volna” – erre reflektáltak Chikán első szavai. Boda azt is mondta a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett programon, hogy „a Kádár-korszakot egyértelműen a gazdaság sodródása jellemezte, és az Orbán-kormány 15 évét is úgy fogják megítélni, hogy mennyi volt abból a fejlődés, és mennyi volt a sodródás”.

Mindezt egy osztrák szerző által kidolgozott modellel helyezte keretbe. Eszerint a V4 országok rendszerváltás utáni gazdaságfejlődése három növekedési kihívással szembesült: először működőtőke bevonzásával integrálódnia kellett a világgazdaságba – különben marginalizált gazdaság lett volna –, aztán be kellett tagozódni az ipari kapacitások kiépítésével a nemzetközi ellátási láncba, végül el kellett jutnia odáig, hogy magas hozzáadott értéktartalmú ellátási láncban foglal el pozíciókat. Ahol ez nem sikerül, ott a gazdaság sodródása lesz a jellemző – márpedig Magyarországnak az első kettő sikerült, a harmadik viszont kétséges.