Sokáig nem létezett nálam nagyobb Nemzeti Sport-rajongó. A nyolcvanas évek közepétől több évtizeden keresztül még naponta olvastam papíron a lapot, aztán egyik napról a másikra leszoktam róla.
Akkorra már Orbán Viktor államosította a manapság 390 forintba kerülő lapot, így már nem számított, mennyit sikerül eladni belőle. Amúgy mostanában körülbelül 15 ezret. Csak az számított, hogy Orbán (és Szijjártó) minden napját a papír Nemzeti Sporttal kezdhesse. Ha külföldön tartózkodnak, ki is nyomtatják nekik.
És az sem számított, mennyibe került az államosítás, az adatot ugyanis titkolták – egészen mostanáig. Az Átlátszó kiperelte: 3,5 milliárdért vette meg az állam a lapot. Vagyis még annál a 3 milliárdos összegnél is többért, mint amennyiről értesültünk az adásvételkor. A lap két évig pereskedett a 33 oldalas szerződésért .
Az újság egy olyan világot tár az olvasó elé, amilyennek a sportot, de különösen a magyar focit egy tízéves gyerek látni szeretné. Nincsenek konfliktusok, mindenki szeret mindenkit. Két ok miatt mégis olvasom minden nap, már 37 éve.
Két ok miatt olvastam a lapot ilyen sokáig - egyik sem Orbán Viktor volt -, de mindkettőre sikerült gyógyírt találni.
A nyomtatott lappiac romokban, a sportújság viszont a vevő szerint „közszolgálati feladatokat lát el”, azt márpedig biztosítani kell.