Ezzel a címlappal jelent meg a pénteki New York Post:

Messziről érződik valamiféle düh, hiszen arról van szó, hogy az új amerikai vezetés nagyiramban távolodik az eddig támogatott Ukrajnától, Putyin háborús terveinek megfelelő lépéseket tesz és maga Donald Trump már odáig merészkedett, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt nevezte diktátornak.

Világszerte ébredeznek protest lépések ez ellen, de ez a mai kritika onnan jött, ahonnan senki nem várta. A New York Post putyinos cikkének szerzője ugyanis nem más, mint Douglas Murray, jelentős brit szerző, újságíró és politikai kommentátor, a konzervativizmusnak nevezett jobboldali populista hullám (így a MAGA) kedvence. Ennek a hullámnak a magyar képviselői jól ismerik őt.

Murray-t tavaly napi 295 ezer forintért szerződtette vendégkutatónak a kormányközeli Danube Institute kutatóintézet a Szabad Európa szerint. De máskor is járt már Budapesten, például amikor Steve Bannont, Trump korábbi főtanácsadóját fogadta a miniszterelnök.

Szóval Douglas Murray az, aki a New York Postban, tehát lényegében egy jobboldali bulvárújságban tömör tíz pontban foglalja össze, hogy miért Putyin a diktátor és nem Zelenszkij és mik azok az igazságok, amiket megtagad az elmúlt napok turbulens amerikai külpolitikája. Csupán a kiindulópontokat sorolom:

1. Vlagyimir Putyin kezdte ezt a háborút, nem Ukrajna – ahogy azt Trump valótlanul állította a napokban.
2. Oroszország területet akar szerezni.
3. Ukrajna a függetlenségért harcol.
4. Az ukránok nem oroszok. Két különböző népről van szó.
5. Putyin egy diktátor.
6. Zelenszkij nem az.
7. Oroszország soha nem lesz Amerika barátja.
8. Ukrajna Amerika barátja.
9. Putyinban nem lehet megbízni.
10. Az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek nem vesznek kárba.

„A történelem ítélete még keményebb lesz — Európa és Amerika évtizedes békéjét és jólétét eldobták egy újjáéledő Oroszország kedvéért, amely a Keletet zaklatja. Erős béke nélkül nem csak Ukrajna fog szenvedni. Mindannyian szenvedni fogunk.
Ez a végső igazság” – zárja a sorait.