„A bully nem akarja leplezni a megvetését. Mereven ül, szemei természetellenesen égnek, ujjai idegesen dobolnak a karfán. Amikor megszólal, az nem beszélgetés, hanem kitörés - szavai lövedékekként röpködnek, minden hangsúlyából árad a megvetés.

Az őrjöngés nem csillapodik. Nem beszéd ez, hanem támadás, nem meggyőzni akar, hanem összezavarni, megfélemlíteni és megalázni. A bully előrehajol, öklével az asztalra csap. Arca kivörösödik, hangja éles, sértésekről fenyegetésekre vált. A nagy ország, amit vezet, többé nem tűri el, hogy kibabráljanak vele, mondja. Azoknak a napoknak vége. Az embereknek elegük van.

„Maga egy senki” - mondja a zsarnok, majdnem kiabálva. Egyik talpnyalója vigyorog. „Azt hiszi, maga egy önálló valaki? Maga a teljes kudarc, egy szégyen.” Mögötte megtermett tábornokok állnak néma mozdulatlanságban. Nem kell megszólalniuk; jelenlétük mindent elmond. A vendég rájuk néz, és megérti, mi a tét. Ez nem diplomácia. Ez választás a behódolás és a megsemmisítés között.” „Aláírja, vagy cselekedni fogunk. Beleegyezik, vagy megszűnik létezni”

Így kezdődik Clair Berlinski a Zelenszkij fehér házi megalázása után frissiben írt esszéje egy történelmi előképről. Míg Ungváry Krisztiánnak a pénteki washingtoni koreográfiáról a csehszlovák elnök 1939-es Berlinbe rendelése jutott eszébe, a Párizsban élő amerikai történész-újságíró szintén Hitlerre asszociált, de egy egy évvel korábbi jelenetre, ami akkor Ausztria bekebelezésének ágyazott meg.

1938 februárjában Hitler alpesi rezidenciájára rendelte Kurt Schusch­niggot, az Anschlussnak minden erejével ellenállni próbáló osztrák kancellárt. A megelőző hetekben folyamatosak voltak a német fenyegetések, Schuschnigg pedig egyértelművé tette, hogy nem enged a hitleri Németországnak.

A határon az osztrák kancellárt von Papen várta, aki beült az autójába, és azt mondta neki, Hitler ma remek hangulatban van. Amint azonban megérkezett, és a kilátást kezdte diplomatikusan dicsérni, a Führer ráförmedt a másik állam vezetőjére:

„Nem azért találkoztunk, hogy a kilátásról vagy az időjárásról cseverésszünk”

- majd egy több órán át tartó ordibálásba kezdett arról, hogy Ausztriának egész históriája egyetlen nagy árulásfolyam, a léte egy történelmi paradoxon, aminek itt az ideje véget vetni.

„A német birodalom az egyike a nagyhatalmaknak, és senki nem fogja felemelni a szavát, ha rendezi a határproblémáit... Aki nincs velem, azt porrá zúzzuk.”

A Berghofba Hitler a pszichológiai hadviselés részeként odarendelte a német hadsereg legmagasabb tábornokait is, nekik nem volt más dolguk, mint néma csendben, fenyegetően állni, amíg Hitler a nagyteremben őrjöng a vendégével.