Az oroszok elleni ukrán támadásokat közvetlenül egy németországi amerikai támaszpontról irányították, onnan adták ki az ukrán csapatoknak a lehetséges támadási célpontokat és a pontos koordinátákat is, az amerikai katonai tanácsadók pedig Kijevben és a front közelében is ott vannak fizikailag is - derül ki a New York Times gigantikus oknyomozó anyagából, ami nagyon sok mindent megerősít az orosz-ukrán háború, és főleg az amerikai részvétel kapcsán abból, amiről idáig nagyobbrészt csak félinformációk és különféle értelmezések álltak rendelkezésre.
Nagyon aktív és nagyon mély amerikai bevonódás a stratégiai tervezéstől a konkrét célkijelölésig, egy csomó súlyos feszültség az amerikai-ukrán viszonyban a háttérben, személyes vetélkedések és Zelenszkij elnök politikai belenyúlásai a katonai döntésekbe:
Adam Entous egyéves munkája alatt több mint 300 interjút készített, és minden eddiginél átfogóbb képet ad a háború nem nyilvános történetéből.
Mennyi értelme van kisregényt írni a háború negyedik évében arról, hogy hogyan nézett ki a színfalak mögött az amerikai-ukrán együttműködés, amikor éppen darabjaira hullik ez a kooperáció? Trump beiktatása óta új fegyverek helyett az ukránok porba alázása és országuk amerikai gyarmatosítása van napirenden, miközben az oroszokkal tárgyalnak Putyin feltételeiről - a Biden alatti együttműködés innen nézve szinte már harmonikusnak tűnik.
Hogy mennyire nem volt az valójában, a korábbiaknál is tisztábban látszik Adam Entous több mint 10 ezer szavas longformjából - de az is, hogy az amerikai támogatás és háborús bevonódás milyen mértékű volt. Néhány pont elöljáróban:
Az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás formáiról nagyvonalakban idáig is lehetett tudni, de ez az általánosság a sok-sok, nagyrészt anonim interjú révén úgy töltődik most meg tartalommal, hogy a kívülállóknak is jobban érzékelhetővé válik, mit is jelentett a hírszerzés, a tanácsadás, a lényegében közös amerikai-ukrán döntéshozatal.
A nem vasban manifesztálódó katonai segítség az Egyesült Államoktól hasonló jelentőségű volt, mint a 67 milliárd dollár értékűre tett konkrét katonai támogatás, amit Ukrajna 2022 óta kapott Amerikából.
Adam Entous az egyik legnevesebb, nemzetbiztonsági kérdésekkel mélységében foglalkozó amerikai külpolitikai újságíró, korábban többek között a 2016-os Trump-kampány moszkvai támogatásáról, a kaotikus afganisztáni kivonulásról és az Ukrajna elleni orosz támadás előtt az amerikai hírszerzés műveleteiről írt nagyot szóló anyagokat.
Mostani írása, melyhez az egyéves nyomozása alatt vagy 300 amerikai és ukrán katonai és nemzetbiztonsági vezetőt és politikust interjúvolt meg (többségük csak név nélkül nyilatkozott), elsősorban azt erősíti meg, hogy teljes joggal lehet az orosz-ukrán háborút amerikai szempontból proxyháborúnak tekinteni.
„A Biden-kormányzat újra meg újra olyan titkos műveleteket hagyott jóvá, amiket korábban megtiltott. Amerikai katonai tanácsadókat küldtek Kijevbe, majd később még közelebb a harcokhoz. Wiesbadenben katonai és CIA-tisztek segítették a tervezést, és támogatták az ukrán támadásokat az Oroszország által annektált Krímben. Végül, a katonaság és a CIA zöld utat kapott, hogy lehetővé tegye a pontos csapásokat mélyen Oroszország területén is” - írja a szerző, és a következtetése:
„Bizonyos tekintetben Ukrajna egy újabb visszavágó volt az Egyesült Államok és Oroszország közötti proxyháborúk sorában - Vietnám a hatvanas, Afganisztán a nyolcvanas években, három évtizeddel később pedig Szíria után.”
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Az összes ukrán nyersanyag, üzem, új beruházás profitját akarja Amerika, és vétójogot követelnek: Ukrajna csak azzal kereskedhetne, akivel megengedik, míg ők kivinnék a nyereséget az országból.
A HIMARS rakétavetőkkel mélyen a front mögött támadják a lőszerraktárakat, parancsnoki állásokat, csapatösszevonásokat.
Az orosz „honvédelmi” minisztérium elismerte, hogy a Fekete-tengeri flotta sérült zászlóshajója nem jutott el Szevasztopol kikötőjébe.
Az ukránok azonban nincsenek még meggyőződve erről. Közben összeomlott a Dnyeper felett átívelő, stratégiai fontosságú Antonovkai híd.
Az ukrán hadsereg harkivi áttörésének az egész frontra komoly hatása lehet. Ráadásul a nyílt forrásból hozzáférhető adatok alapján még jelentős tartalékaik is lehetnek, amiket bevetve tartósan magukhoz ragadhatják a kezdeményezést.
Elindult egy ukrán ellentámadás, de ez még nem Az Ellentámadás. Csak kihasználják az orosz erők megosztottságát.
Zaluzsnij és Zelenszkij között már a háborúra való felkészülés időszakában sem volt teljes a kémia. A nemzetközi média egyik legfontosabb ukrán szereplőjévé váló főparancsnok szerepe megkerülhetetlen abban, hogy az ukrán hadsereg lassan két éve kitart Oroszország ellen, de elfogyott körülötte a levegő.
Zaluzsnij tábornok szerint a technológiai fejlettség patthelyzethez vezet a fronton. Az elhúzódó háború Putyinnak jobb, mert „Oroszország egy feudális állam, ahol a legolcsóbb erőforrás az emberi élet”.
Akkor teszik lehetővé a nyugati fegyverek bevetését oroszországi katonai célpontok ellen, amikor már folyamatosak az akadály nélküli terrorbombázások. Az oroszok eszkalációról beszélnek, de ez most inkább üres fenyegetésnek tűnik.
Hatalmas robbanást videóztak a határtól több mint négyszáz kilométerre fekvő toropeci bázisnál.
Az orosz védelmi minisztérium elismerte a támadás tényét.
Hét hónapja tartották az elfoglalt orosz területet, azután omlottak össze, hogy Trump megvonta tőlük a hírszerzési támogatást. Ez most a lehető legjobbkor jön Putyinnak.
Úgy tűnik, az Egyesült Államok felfüggeszti az Ukrajnának küldött fegyverszállítmányokat és a hírszerzési információk megosztását is. Összegyűjtöttük, milyen azonnali és hosszabb távú következményei lehetnek ennek Ukrajnára nézve.