Cancelölték Bencsik Andrást
március 03., 17:18
Bencsik András kielemezte a Poloska Mozgalmat, és földön fekvő jobboldalt talált
„Bicskanyitogató, tenyérbemászó, harcol a pofonért… ezek a Poloska Mozgalom főszereplőjének eposzi jelzői lehetnének, és látni, hogy ez az idegesítő stílus egyre többfelé veri ki a biztosítékot” - kezdi írását a Demokrata főszerkesztője, a Békemenet főszervezője, a nemrég cancelölt Bencsik András.
Bencsik láthatóan arra keresi a magyarázatot, hogy mi végre az agresszió, ami Magyar Péter országjárását kíséri. És meg is találja a választ, rögvest az elején:
„türelmüket vesztő emberek lépnek fel a maguk nem túl szofisztikált módján ezzel az elviselhetetlenül pimasz provokációval szemben, mivel a jobboldali politika és média egyelőre nem tud mit kezdeni Magyar Péter ámokfutásával.”
Bencsik a kormányzati kánonból kiszólva tehát arra a megállapításra jut, hogy azért veszti türelmét egy sor ember, mert a jobboldali politika és média képtelen bármit kezdeni Magyar Péterrel.
A főszerkesztő Magyart legtöbbször Pofátlankának vagy Poloskának titulálja, de egy ponton recsegőgépnek nevezi, és arra jut, hogy ez a recsegés az, ami ezeket az embereket irritálja, Magyar pedig szándékosan irritálja őket - ezek szerint a hangszínével, mert hogy Bencsik megállapítása szerint „nem számít, hogy mit mond, hiszen mindig ugyanazt mondja”.
Bencsik szerint Magyar verbális háborút folytat, és érzékelteti is, mire gondol:
„Az ország településein szinte naponta felhangzó recsegései úgy hatnak, mint a Sztálin-orgona sivítva felröppenő rakétái, vagy – szelídebb hasonlattal – mint a tűzijáték ropogása.”
A Békemenet első sorában bérelt helyet birtokló Bencsik ezen a ponton aggódva jegyzi meg, hogy bár meglátása szerint Magyar nem mond semmit, és csak közhelyek szintjén beszél, a lendület mégis tart, sőt erősödik, a Tisza Szigetek meg szaporodnak, és az egykori előd polgári körökhöz hasonlóan „lassan behálózzák az egész országot”, és példaképükhöz hasonlóan lazán kapcsolódnak csak a párthoz, fontos feladatuk pedig majd a választási kampányban lesz.
Mélyelemzését azzal a nyugtalanító képpel zárja:
„Lassan ideje volna a jobboldalnak is föltápászkodni.”
Nem lennék most a Demokrata olvasóinak helyében, akik váratlanul azzal szembesültek, hogy ezek szerint a jobboldal a földre került.