Orbán Viktor egyelőre keresi a szavakat a szabad sajtóra: ügynökök, birodalmi zsoldosok, labancok, poloskák, árnyékhadsereg, külföldről finanszírozott nyomásgyakorlók. Azt mondja: „Az ügynök szót elhasználtuk a komcsi időkben... még nincs meg a jó szó, a zsoldos avíttas, a bábkormány is, de a lényeg, hogy külföldről fizetett emberek meg szervezetek, akiknek az a dolguk, hogy megbuktassák a magyar kormányt”.

A miniszterelnök itt a már bőven túl- és elhasznált hazaáruló kifejezést kerülgeti, ott van a mindenki számára jól látható nyelve hegyén, ahogy Kocsis Máténak is, aki így fogalmaz a betöretlen sajtóról: „külföldi pénzből érvényesítették itthon más államok politikai és ideológiai érdekeit”. Lánczi Tamás már javaslatot is tett, hogy „modernizálják” és konkretizálják, mit értenek hazaárulás alatt, mert ez most mégsem csupán tisztán egy büntetőjogi kategória.

Amíg nem modernizálódik, addig nem lehet csak úgy kék óriásplakátra nyomni.

Mellékszál, de a Karmelita nyelvújítói egy ideje már nyökögnek, makognak, dadognak. És nem csak a készülő ügynöktörvény kapcsán. Mást ne mondjunk, fideszes szavazó legyen a talpán, aki követni képes, hogy éppen mi Magyar Péter központilag meghatározott gúnyneve: Brüsszel Péter, Poloska Peti, Kicsi, Wéber-csicska, Vargáné, Pszichopeti?

De vissza a belső ellenséghez!

A miniszterelnök több menetben beígérte, hogy nagyon hamarosan keresztbe fog tenni a szabad sajtó maradékának: húsvéti nagytakarítás, kisöprés, leszámolás, felszámolás. Ennek azért jött el pont most az ideje, mert...Idézem: „Óriási botrány van Amerikában, mert szegény amerikai adófizető most szembesül azzal a ténnyel, hogy az ő adóforintjait (sic!), Amerikában befizetett adóforintjait (sic) olyan célokra költötte el a liberális, demokrata kormányzat, amit ő egyáltalán nem támogat.”

Erről eszünkbe juthat, hogy éppen zajlik Magyarországon is egy botrány, botrányocska.