„Bilincset is adhatnánk rád, csak azért nem kapsz, mert szófogadó vagy.” Ezekkel a szavakkal kísérte fel az Amszterdamba tartó repülőgépre két fegyveres amerikai határőr olvasónkat, Gábort (nem ez a valódi neve), miután visszafordították a detroiti repülőtérről.

Gábor a szokásos könnyített beutazási engedéllyel, az ESTA-val akart eltölteni három hónapot Amerikában a magyar állampolgár, de zöld kártyával ott élő nagynénjénél és kettős állampolgár unokatestvérénél. IT-sként amúgy is home office-ból dolgozik, a cégével is megbeszélte a tervét, és engedélyt kapott rá, hogy másik kontinensről végezze a munkáját ebben az időszakban.

Megvolt a hazafelé szóló repülőjegye is, a tartózkodását 88 napra lőtte be, hogy semmiképp ne legyen probléma a 90 napos határidővel.

Amikor Detroitban leszállt, rögtön megkérdezték tőle, hogy kihez megy, mit dolgozik. A válaszok nem elégítették ki a reptéri tisztet, úgyhogy behívták a vám- és határőrség irodájába, ahol egy rideg férfi kezdte faggatni a 26 éves magyar fiatalt. Mit csinál a nagynénje Amerikában? Miért akar három hónapot távolról dolgozni?

Gábor őszintén felelt a kérdésekre, álmában sem gondolta volna, hogy amit mond, gyanús lehet. A nagynénjének takarítóvállalkozása van, irodákat takarít, mondta.

A tiszt ekkor elkérte Gábor telefonját a PIN kóddal együtt, és egy fordítóprogrammal elkezdte átnézni. Megnézte az üzeneteit, a galériát, a webelőzményeket, de ezt Gábor csak onnan tudja, hogy mindennek nyoma volt, amikor visszakapta a telefont. Ő nem láthatta élőben, hogy a tiszt mit böngész a telefonján. A határőr aztán talált egy üzenetet, ami arról szólt, hogy amikor Gábor három éve már volt kint a nagynénjénél, akkor párszor elment vele irodát takarítani, porszívózott.