Vučić szerb elnök szerint katonai szövetségre léphet Magyarország és Szerbia
április 01., 14:28
Új katonai szövetségek szabdalják a Balkánt, az egyikbe Magyarország is beleugrott
A katonai szövetség lett az elmúlt hetek új hívószava a Balkánon. Az albán, horvát és koszovói védelmi miniszterek által aláírt együttműködésre Szerbia és Magyarország hasonló megállapodással kontrázott. Ezeket az egyezményeket – pontosabban egyetértési megállapodásokat – a hazai és a nemzetközi sajtó úgy tálalta, mintha katonai szövetségek jöttek volna létre, de ha jobban a dolgok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy inkább egymásnak való üzengetésről van szó, mintsem új frontvonalak kialakításáról.
A képlet – hiszen „csak” a Balkánon vagyunk – másmilyen nem is lehetne, csak sokszereplős és bonyolult. Szerepet játszik benne Koszovó függetlensége, a szerb–horvát viszony, az ideológiai törésvonalak és a katonai beszerzésekből származó haszonszerzés – Törökországot pedig még meg sem említettük.
Nem titkos, inkább jelzés értékű
A március 18-án aláírt „katonai szövetség” – hivatalos nevén nyilatkozat a védelmi együttműködés megerősítéséről – lehetőséget biztosít az Albánia, Horvátország és Koszovó közötti kapacitásépítésre és a védelmi ipari együttműködésre. Hasonló a helyzet az április 1-jei magyar–szerb paktummal: építve a 2023-ban Palicson aláírt egyetértési megállapodásra a mostani egyezmény „operacionalizálja és pontosítja a Szerbia és Magyarország közötti stratégiai védelmi együttműködést”. A szándéknyilatkozat tartalmi elemei elsősorban a katonai-gazdasági kapcsolatok elmélyítését irányozzák elő. Nem lebecsülve e területek fontosságát, mindkét megállapodás esetében messze vagyunk egy tényleges és átfogó, a felek számára kötelező érvényű katonai megállapodástól, ami a tervezéstől a végrehajtásig magába foglalná az összes szükséges szakterületet.
Az Albánia, Horvátország és Koszovó közötti együttműködés célja kettős. Egyrészt, üzenetként szolgál „mindazoknak, akik a Nyugat-Balkán stabilitását veszélyeztetik”, nyilatkozta Ejup Maqedonci, koszovói védelmi miniszter. Ez egyaránt szólhat Szerbiának és Bosznia-Hercegovina szerb entitásának, a Republika Srpskának, amelyet a térségben és azon kívül is egyre többen vádolnak destabilizációs kísérletekkel, és amihez Oroszország ha kézzelfogható támogatást nem is, de biztatást mindenképpen nyújt. Másrészt az albán és horvát olvasat szerint a megállapodás a Balkánon aktív keleti hatalmak – elsősorban Moszkva – visszaszorításának és az új, bizonytalanságokkal teli világpolitikai helyzetre való felkészülésnek tekintendő.
Szerbia, ahogyan hasonló és fordított helyzetben a Balkánon illik, a szerbellenes front erősödését vizionálva emelte ideológiai szintre a megállapodást. Amíg Tirana, Zágráb és Pristina a regionális biztonság fokozásával indokolta az együttműködését, addig Szerbia annak megzavarását látja benne. A szerb álláspont szerint ez „nyílt provokáció”, különösen a horvátok részéről, ami az instabilitás kockázata mellett a jószomszédinak aligha nevezhető kapcsolatokra is hatást gyakorol. A Belgrádban aláírt magyar–szerb dokumentum úgymond a kialakult helyzetet kívánja ellensúlyozni, vegyítve azt néhány praktikusabb elemmel.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Partnerek
Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.