Először találtak közvetlen fizikai bizonyítékot arra, hogy a Római Birodalom arénáiban oroszlánokkal harcoltak a gladiátorok

Eddig „csak” ókori szövegekből, márvány domborművekből és mozaikokból ismertük a Római Birodalom arénáinak sötét szokását: az ember és vadállat, jellemzően oroszlán harcának hagyományát. Most először közvetlen fizikai bizonyítéka is van mindennek: egy gladiátor csontváza, amelyen világos nyomai vannak annak, hogy egy oroszlán marcangolta szét.

Az ezzel foglalkozó tanulmányt az írországi Maynooth Egyetem antropológusai készítették, munkájukat pedig a PLOS One folyóiratban szerdán közölték. Tim Thompson, a felfedezést ismertető tudós azt mondta, a csontvázat még 20 évvel ezelőtt fedezték fel az angliai York városában, amikor egy házaspár fel szerette volna újítani a kertjét. Az első régészeti felmérés egy ókori temető nyomaira bukkant, ami miatt leállt az építkezés. „Szinte lehetetlen volt úgy ásni, hogy ne találjunk valami ókori, régészeti jelentőségű dolgot” – mondta Thompson.

Egy csontváz, amelyet a kutatók 6DT19-nek neveztek el, különösen szokatlan sérüléseket mutatott: apró bemélyedéseket a csípőcsontokon. Korábban már többen is megjegyezték, hogy ezek a bevágások egy nagytestű állat, talán oroszlán harapásnyomaira emlékeztetnek, de eddig senki sem bizonyította egyértelműen az eredetüket. Amikor Thompson utánajárt, kiderült, hogy a 6DT19-es csontváz sérülései a római régészet szempontjából kiemelkedő jelentőségű felfedezést jelentenek.

„Azt nem is tudtuk, amikor belekezdtünk, hogy a világon sehol sincs fizikai bizonyíték arra, hogy gladiátorok nagytestű ragadozókkal harcoltak volna” – mondta.

Annak eldöntésére, hogy a 6DT19 csípőcsontján lévő bemélyedések valóban harapásnyomok-e, Thompson és kollégái először adatokat gyűjtöttek arról, hogyan néznek ki nagy emlősök harapásnyomai. Ehhez több brit állatkerttől kértek mintákat: megvizsgálták az ottani oroszlánok által megrágott állattetemeket. A csontokra vetített fényrács segítségével feltérképezték a harapások méretét és mélységét, majd ugyanezt elvégezték a 6DT19-es csípőcsonton is. Az összehasonlítás alapján egyértelműen oroszlánharapásról van szó.

Kathryn Marklein, a Louisville-i Egyetem antropológusa szerint ez a harapásnyom nemcsak egy szerencsétlen férfi sorsáról árulkodik, hanem a Római Birodalom peremvidékeinek életéről és kultúrájáról is, különösen arról, hogyan használták fel az állami erőszakot a hatalom demonstrálására. „Az a rengeteg erőforrás – állati és emberi –, amit ezekbe a látványosságokba fektettek, hogy megerősítsék, mit jelent rómainak, jó rómainak lenni, elképesztő” – mondta Marklein.

A nyilvános gladiátorjátékok, különösen azok, amelyekben oroszlánokat és más, messziről hozott vadállatokat vetettek be, egyszerre szolgáltak szórakoztatásként, a római hatalom demonstrációjaként és elrettentésként. „El lehet képzelni, milyen lehetett ott lenni, ezt látni, és azt gondolni: ‘Ha jön az adószedő, inkább befizetem az adót, jó római polgár leszek’ – mondta Marklein. – ‘Legyek nagyon jó, hogy ne itt végezzem.”

(NYT)