Meglehetősen nagy vihart kavart Schmidt Mária Mi történt Bucsában? című írása arról, hogy szerinte valójában nem az orosz hadsereg, hanem az ukránok mészároltak 2022 tavaszán Bucsában, illetve Kelet-Ukrajnából vittek oda holttesteket, hogy a halálukért az oroszokat okolhassák.

Ahogy azt összefoglaltuk, az Orbán-közeli milliárdos – aki a miniszterelnököt egy ideje rendszeresen elkíséri a külföldi útjaira - a cikkében olyan forrásokra hivatkozik, amikről kiderült, hogy nem igazak, közben pedig tényeket hallgat el, például a nemzetközi vizsgálatról.

Megszólalt a cikkről Rácz András Oroszország-szakértő is. Mint a Facebookon írja, Schmidt „Bucsáról szóló, kifejezetten buta” írásának valószínűsíthető célja, hogy elterelje a figyelmet Olga Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettes keddi budapesti tárgyalásairól. (Erről a tárgyalásról, aminek a témája volt egyébként az országszerte kiplakátozott Zelenszkij-elnök is, mi is írtunk, a magyar külügy pedig szokatlan módon nemcsak a kormánypárti sajtót hívta meg Sztefanyisina és Magyar levente államtitkár sajtótájékoztatójára.)

Rácz szerint Schmidt írása klasszikus, „átkeretezős” információs manőver.

Ezt azzal támasztja alá, hogy az európai ügyekért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes magyarországi látogatásának a ténye néhány napja már ismert volt azok között, akik Ukrajna témájával foglalkoznak. Rácz megemlíti azt is, hogy a találkozóról megjelent tudósítások szerint Sztefanyisina konstruktív, normális tárgyalásokat folytatott Magyar Leventével, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkárával. „Magyar Levente már többször járt Ukrajnában, Kijevben is, adott át magyar támogatással épült iskolát, stb... érti és ismeri az ukrán portfoliót. Amennyire tudom, ukrán oldalon az a vélemény róla, hogy kemény, néha kellemetlen, de kifejezetten professzionális tárgyalópartner - és igazából ez utóbbi a fontos. Joggal lehetett rá tehát számítani, hogy a mai, Magyar-Sztefanyisina tárgyalások után olyan hírek jelennének meg a magyar sajtóban Ukrajnáról, hogy lám, lám, Budapest és Kijev között igenis tud lenni normális, pragmatikus (ha nem is baráti, de működőképes) kapcsolat” - írja.

Ezt azzal folytatja, hogy „ennek fényében kifejezetten különös véletlen lenne, hogy Schmidt Mária épp ma látta jónak publikálni a bucsai mészárlásról szóló... hát, minek is nevezzem... agymenését”.

Rácz meglátása szerint Schmidt biztos lehetett benne, hogy ez a „dolgozat” lesz mindenhol hír, és nem pedig a két állami vezető közötti tárgyalás.

„Figyelembe véve, hogy mennyire központosítottan működik a NER, lényegében kizárható egy ilyen, véletlen egybeesés. Sokkal valószínűbb, hogy a rezsim belpolitikai érdeke az, hogy NE a konstruktív magyar-ukrán párbeszédről szóljanak a mai hírek, hanem helyette valami ellentmondásos, megosztó, az ukránokat negatív színben feltüntető sztoriról - és Schmidt Mária mai, Bucsáról szóló hazugsága erre pont alkalmas.

Summa: amit látunk, az egy meglehetősen átlátszó információs manőver, semmi több. A célja a hazai diskurzus rövid távú befolyásolása, összhangban a most zajló, Ukrajna elleni kormányzati kampánnyal. Schmidt Mária pedig, az egykori MTA - Soros Alapítvány ösztöndíjas (1985-ben kapott hároméves kutatási ösztöndíjat az Akadémia és a Soros Alapítvány közös programjában), gond nélkül adta a nevét ehhez is. Lelke rajta” - fogalmaz Rácz.

Az Oroszország-szakértő volt az, aki még februárban, amikor a Magyar Nemzetben is „hamis zászlós színjátéknak” nevezték a bucsai mészárlást, felajánlotta a cikket szerző Pilhál Tamásnak, hogy elviszi Bucsába, hogy a saját szemével lássa azt, amiről írt, és felidézte, hogy bár nem Bucsában történt az orosz–ukrán háború legnagyobb mészárlása, de mostanra lényegében mindent tudunk arról, hogy mi és hogyan történt. „Megvan a kronológia, megvannak az érintett alakulatok, megvannak a parancsnokok nevei, megvan a parancsnoki lánc, és megvan majdnem minden áldozat holtteste is” – írta Rácz. (Pilhál nem ment el, mert fél a háborútól.)