Távozása előtt egy héttel, 2025 február végén Matolcsy György tartott egy könyvbemutatót a Magyar Nemzeti Bankban. A könyvnek 12 év a stabilitás szolgálatában a címe, de az előadásnak, amelyben ezt bemutatta, még beszédesebb a címe: A második jegybanki aranykorszak.

Meglehetősen szerénytelenül a könyvnek és az előadásának is a saját, 12 éves jegybankelnöki munkájának dicső bemutatása volt a célja. Most nem vállalkoznék arra, hogy a több mint egyórás beszéd minden állítását értékeljem, mindössze egy diára szeretnék koncentrálni. „Ennyit tudott a Pallas Athéné Alapítványokon keresztül adni a jegybank Magyarországnak” – vezette fel ezt a részt Matolcsy és közben az alapítvány „értékteremtő munkájának” néhány részlete volt felsorolva a háta mögött.

A vonatkozó dia bal oldalára eső ingatlanfelsorolásban nagyrészt nincsenek benne azok a rendkívül értékes épületek, amelyek egykor a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak tulajdonában voltak, de mára már a fiához köthető cégekéi. A második sor ötödik tételeként azonban ott szerepel az Úri utca 72. Ez a ház azonban az előadáson bemutatottakkal ellentétben már nem az alapítványé és így nem „Magyarországé”, ahogy arról Matolcsy beszélt. Hanem egy, a fiához kötődő cégé.

A várbéli Úri utca 72. címen álló háznak rendkívül különleges története van, talán még a Várnegyedben is kiemelkedő.