A gyerekek játékaiban egyre kevesebb a kockázat, és ez egyáltalán nem tesz jót
- Az elmúlt évtizedekben nagyon megváltozott, ahogy eltelik a gyerekkor: a gyerekek életéből szorul vissza a szabad játék.
- Kevesebb így a kockázatos játék is, pedig számos kutatásból tudni, hogy annak jótékony hatása lehet abban, hogy milyen felnőttekké válunk.
- De az elmúlt évek hoztak azért ellenmozgást is: megváltoznak a játszóterek, és terjednek a kalandjátszóterek, melyekről már itthon is egyre több szó esik.
Kisgyerekes, játszótereken sok időt töltő szülőként elég közelről ismerem azt a jelenséget, amit ez a cikk is érinteni fog: hogy miközben tudom, hogy számtalan érv szól amellett, hogy hagyni kell a gyereket egyedül botladozni, megcsúszni és feltápászkodni, közben sokszor mégis nehéz megállni, hogy ne rohanjak mindig oda, ahányszor csak azt látom, hogy mondjuk magasabbra mászik, mint ami szerintem ideális lenne.
Sokszor (bár nem mindig) sikerülni szokott megállnom, hogy közbeavatkozzak, de a feszültség maga foglalkoztat egy ideje. Aztán ahogy emiatt az elmúlt években olvasni kezdtem a témáról, egyre több olyan szempont jött elő, melyek jóval messzebb vezetnek annál a kérdésnél, hogy hagyom-e egyedül felmászni a gyerekemet egy mászókára vagy sem, és sokkal inkább arra fókuszálnak, hogy egyáltalán, milyen játéklehetőségnek jutnak ma a gyerekeknek.
Ezzel a kérdéssel is foglalkozott az elmúlt évek egyik legnagyobb társadalomtudományos sikerkönyve, A szorongó nemzedék. Szerzője, Jonathan Haidt azzal érvelt, hogy a közösségi média és az okostelefon azért tudott akkora károkat okozni a fiatal generáció tagjai között, mert a felügyelet nélküli, szabad játék évtizedek óta zajló visszaszorulása miatt sokkal védtelenebbek voltak a gyerekek.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!