
Utoljára talán a Pussy Riot szerepelt ennyit a politikai hírekben zenekarként, mint most a belfasti Kneecap. Az északír raptrió – melytől korábban sem volt idegen a botránykeltés – előbb a kaliforniai Coachella fesztiválon hangoztatott Izrael-ellenes jelszavai miatt került a támadások kereszttüzébe, majd előkerült két korábbi felvétel is, melyeken sokkal meredekebb dolgokat kiabáltak. Ennek következtében a brit rendőrség terrorelhárító egysége vizsgálatot indított az együttes ellen, vezető politikusok tiltanák be a koncertjeiket, és számos fellépésüket is visszamondták.
A Pussy Riot-párhuzam persze több ponton sántít, mindjárt ott, hogy míg az orosz kollektíva sosem volt több egy performansz art-csoportnál, a Kneecap népszerű és elismert előadó nagy és nemzetközi közönséggel, sőt, még sikeres életrajzi film is készült róluk, mely komoly díjakat zsebelt be, és olyan világsztár is szerepet vállalt benne, mint Michael Fassbender. Aki azonban nem követi szorosan a friss popzenei trendeket, egészen az utóbbi hetekig nem feltétlenül találkozott a Kneecap nevével, és könnyen tűnhet úgy, hogy a trió kizárólag provokatív megnyilvánulásainak köszönheti a hírnevet.
A Kneecap és a provokáció valóban kéz a kézben járnak: az együttes már azelőtt is megosztotta a közvéleményt, hogy amerikai médiaszemélyiségek és brit politikusok szigorú fellépést követeltek volna velük szemben, viszont számos zenei díj és a közönség visszajelzései is azt mutatják, hogy nem pusztán provokációval érték el sikereiket, sőt, elismerik az ír nyelv reneszánszában játszott szerepüket is. Most viszont fennáll a veszély, hogy ez a mostani botrány többet árthat a Kneecap-nek, mint amennyi publicitást hoz – de miről is van szó pontosan?
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!