Az orosz-ukrán háború 2014-es kezdete óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint mintegy tízmillió embernek kellett elhagynia az otthonát, jelentős részük olyan területekről menekült el akár külföldre, vagy belső menekültként Ukrajnában maradva, amiket Oroszország megszállt. De nem mindenki „magától ment”, oroszok maguk is tömegeket deportáltak, gyerekeket, felnőtteket egyaránt. De milyen az élet az orosz megszállás alatt? Hazatérhetnének, akik elmenekültek? Lenne hol lakniuk? Tényleg elhozták az oroszok a földi Kánaánt?

Tulajdonosból hivatalos hajléktalan

A lakhely kérdése megkerülhetetlen, akár elmenekülésről, akár esetleges visszatérésről van szó. Az elfoglalt területeken az elmenekült ukrán lakosok ingatlanjait legtöbb esetben az oroszok a korábbi tulajdonviszonyokra ügyet sem vetve „gazdátlannak” minősítik, és rövid határidővel kisajátítják őket. 2024 júliusa óta csak Mariupolban több mint 5700 ingatlannal tettek így. Az sem felmentő körülmény, ha az ingatlan gazdája végig a közelben maradt, és úgy vészelte át azt az időszakot, amikor a front már a közvetlen közelébe ért: a beszámolók szerint aki nem tudta dokumentumokkal bizonyítani, hogy jogosan tartózkodik a lakásban, az oroszok elkergették. Sokaknak a papírjai (is) megsemmisültek a háborúban, de ezt sem fogadják el a megszálló orosz erők, az így kiürített ingatlanokból pedig orosz katonák és tisztek szálláshelye lett. Rengetegen maradtak lakás nélkül, ugyanis az oroszok által megsemmisített, megrongált lakások tulajdonosai nem igazán számíthatnak kártérítésre. Ha az épület annyira súlyosan sérült, hogy a kár miatt le kellett bontani, a lakcím (és tulajdonjog) automatikusan érvényét veszti, és az egykori lakosok, tulajdonosok hivatalosan is hajléktalanná válnak.

A „gazdátlan”, de még álló ingatlanok visszaszerzése nem csak rendkívül bonyolult, de sok esetben konkrétan életveszélyes. A tulajdoni jogukat igazolni kívánó embereknek ugyanis személyesen kell megjelenniük a szinte földig rombolt Mariupolban, orosz útlevéllel és a tulajdonjogot igazoló dokumentumokkal. Nem elég, hogy ezeket az orosz dokumentumokat be kell szerezni valahol, a visszatéréshez a hírhedt szűrőtáborokon is keresztül kell menniük, amik az azokat megjártak beszámolói szerint leginkább koncentrációs táborokra hasonlítanak, ahol embertelen bánásmódra, és szisztematikus kínzásra lehet számítani.

Szabadból rab

Már azok beszámolói szerint, akiket az a szerencse ért, hogy kijutottak, ugyanis nem mindenki éli túl a szűrőtábort, a műholdképeken jól kivehetőek a szűrőtáborok melletti tömegsírok. Sokakat Oroszországon belüli börtönökbe szállítanak tovább (mint például az ott meggyilkolt ukrán újságírónőt, Viktorija Roscsinát), ahol szintén gyakoriak a kínzások.

Jelenleg több tízezer ukrán civil lehet orosz börtönökben, akik semmilyen köztörvényes bűnt nem követtek el, a legfőbb bűnik az, hogy ukránok voltak, és ott voltak a hazájukban, amikor azt megszállták. Ezeknek az embereknek a helyzete sok szempontból kilátástalan, hiszen hivatalosan nincsenek ott, így nem csak hazahozni, de róluk bármit megtudni is nagyon nehéz. Az értük küzdő jogvédők a néha-néha kiszabadulók információiból próbálják beazonosítani, egyáltalán kik vannak ezekben a börtönökben Oroszország-szerte, pontosan merre, és ki lehet még közülük életben. Mivel civilek, fogolycserére sem számíthatnak, hiszen az Oroszország és Ukrajna közötti fogolycserék a katonákra vonatkoznak. Az elrabolt felnőtteken kívül pedig az elhurcolt, és orosszá nevelt több ezer gyerek kálváriájára sem látszik gyors megoldás.

Ukránból hivatalosan orosz

A megszállt területeken maradt lakosságot közvetett módon az orosz állampolgárság felvételére kényszerítik. Aki viszont ebből a kényszerített oroszosításból nem kér, az előtt sok kapu bezárul, elesik még a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásoktól is, rövidesen pedig ki is utasítják. Az orosz állampolgárság felvétele esetén ezek a problémák nem állnak fenn, van viszont más, például azonnali hadkötelezettség a sorköteles életkorú férfiak számára az orosz hadseregben, tehát a honfitársaik ellen küldhetik őket harcba. Az Oroszországgal szomszédos államok lakosainak az orosz állampolgárság könnyű megadása régi orosz külpolitikai gyakorlat, paszpartyizacija névre hallgat.Az így felduzzasztott számú orosz kisebbségek pedig kiváló hivatkozási alapot szolgáltattak Moszkvának azon aggodalma kifejezésére, hogy az orosz kisebbségei veszélyben vannak, és a védelmükben fegyveresen kell beavatkoznia. Amit Ukrajna megszállt területein látunk, az viszont túlmutat a paszpartyizacija gyakorlatán, hiszen oroszok betelepítésével oroszosítják el a területeket. Az Oroszország főként vidéki részeiről érkezők egyrészt az ukrán lakosságtól kisajátított házakba költöznek be, másrészt újonnan épített és épülő házakkal csábítják oda őket.