Ma egymást érik a meglepetések. Délután azt írtuk meg, hogy az Alkotmánybíróság munkatársunk javára döntött, kimondva, hogy a Pegazusszal célba vett Németh Dániel keresetét a magára vonatkozó titkosszolgálati adatok megismerésére úgy utasította el a Fővárosi Törvényszék, hogy érdemben nem is foglalkozott vele.

Aztán este a hvg.hu megírta, hogy ugyancsak ma tettek közzé egy második döntést, amiben szintén nekünk adott igazat az Alkotmánybíróság. Bár már az is elég meglepő, hogy a legfelsőbb bírói fórum ilyesmikkel foglalkozik.

A per tárgya ugyanis leegyszerűsítve foglalható össze, hogy Hernádi Zsolt le akarta szedetni a róla készült rövidgatyás fotót.

Szily László cikke, a Hivatalosan is itt a tavasz: Hernádi Zsolt rövidnadrágban tartott bizalmas egyeztetést Garancsi Istvánnal és egy welsh terrierrel már a címével is mutatja halálos komolyságát. De ha nem hiszik, hogy a MOL sokszoros milliárdos elnök-vezérigazgatója ilyesmivel foglalkozik, akkor olvassák el az Alkotmánybíróság honlapján közzétett jogi szöveget a tényállásról, nagyon szórakoztató.

„Az indítványra okot adó ügyben egy internetes honlap 2023. május 3. napján közzétett egy cikket, melyben többek között az indítványozó üzleti kapcsolatairól, magánvagyonáról, valamint uniós pénzek felhasználásáról írt, és a cikk illusztrációjaként két fotót használt fel, melyek egy közparkban készültek. Az internetes sajtótermék 2023. május 3. napján írt az indítványozó üzleti kapcsolatairól, magánvagyonáról, valamint az uniós pénzek felhasználásáról - felhasználva az arról készült képeket. Az indítványozó előadta, hogy sem a felvételek felhasználásához, sem azok közzétételéhez nem járult hozzá. Az indítványozó keresetet terjesztett elő az internetes sajtótermék kiadójával szemben, kérve, hogy távolítsa el a képmását megjelenítő két felvételt a cikkből, valamint valamennyi adathordozóból. Kérte továbbá az internetes sajtótermék eltiltását a további jogsértéstől. Az internetes sajtótermék az ellenkérelemben a kereset elutasítását kérte.”

Hernádi tényleg komolyan vette az ügyet, de sorra visszapattant a különböző szintű bíróságokról:

„Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.”

Így jutottunk el az Alkotmánybíróságra, ami „határozatában megállapította, hogy a politikai és gazdasági életre hatást gyakorló indítványozóról annak az információnak a közlése, amely közpénzeket érintő üzleti kapcsolatokra vonatkozik, nem jelentette az indítványozó magánélethez való jogának a sérelmét. A többletinformációt nem hordozó, az indítványozó jó hírnevét, becsületét semmilyen mértékben nem sértő fényképek közzététele pedig az információ közlésével esik egy megítélés alá. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált ügyben a Kúria az Alaptörvénnyel összhangban lévő döntésre jutott akkor, amikor megállapította, hogy a cikkben az indítványozó képmásának hozzájárulása nélkül történt bemutatása nem járt a képmáshoz fűződő jog aránytalan sérelmével, a szólás- és sajtószabadság mint a közügyek megvitatását biztosító alapjogok gyakorlásával szemben. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.”

Ügyeletem végén sikerült elérnem a nap egyik, mit sem sejtő hősét, a cikket jegyző Szily Lászlót. Milyen érzés ez a győzelem?

Isteni

– válaszolta László. Aki csetelés közben az alábbi jogfilozófiai megállapításra ragadtatta magát: „Ha valakit nem lehet rövidgatyában mutatni, akkor tényleg vége mindennek!”