Néhány hete már a hátunk mögött hagytuk a húsvétot, és úgy tűnt, hogy a Fideszben szőnyeg alá söpörték a húsvéti nagytakarítást, amit a miniszterelnök március 15-i ünnepi beszédében rendelt meg. Aztán végül május 13-án 23:38-kor a fideszes Halász János A közélet átláthatóságáról címmel benyújtotta a törvénycsomagját, amit nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy Magyarország nagy léptekkel halad előre a putyini úton. Orbánék nem átláthatóvá akarják tenni a közéletet, hanem végképp leuralni, a kellemetlenkedőket kinyírni.

Öt független szerkesztőség (és több újság munkatársa) rendkívüli élő műsorral reagált a szabad sajtót és a civil szervezeteket fenyegető törvénytervezetre. A műsorfolyamban Ács Dániel és Rényi Pál Dániel kollégák Fábián Tamással, és Sarkadi Zsolttal, a Telex két újságírójával közösen beszélgettek arról, mi a cél a nagytakarítás-törvénnyel, és hogyan tovább.

Rényi Pál Dániel emlékeztetett arra, hogy a Orbán-kormány első nagy nemzetközi botránya is a sajtóhoz kötődött, 2010 végén a médiatörvény vitájával, majd elfogadásával kezdődött a gyeplő szorítása. Akárcsak akkor, most is nehezen megfogható fogalmakkal operálnak a törvény szövegében, fontos eleme az egésznek, hogy nem tudod, mennyire és mikor jelent rád veszélyt.

Arra a kérdésre, hogy mennyire átélhetők a mostani történések a nézők számára, Ács Dani elmondta, hogy a magyar olvasók a Népszabadságtól kezdve, az Origo, az Index, a TV2 bedarálásán át a vidéki lapok átalakításáig sok mindet végignéztek tátott szájjal. Anélkül, hogy történt volna valódi felháborodás. Ebben az is szerepet játszik, hogy a kormány úgy intézi ezeket az ügyeket, hogy az olvasóknak ne legyen alkalmuk átélni, milyen veszteség éri őket. Az Indexnél dezinformációt terjesztettek, a Népszabadságnál költözésre hivatkoztak. Mindent megtesz a hatalom, hogy elvegyék ezeknek az újságoknak az igazságát és valami hazugsággal fogják összekenni őket. Majd amikor először megjelenik a NAV egy szerkesztőségben, hogy jöttek lemásolni a számítógépek tartalmát, a főszerkesztő és az újságírók mobilját, akkor az majd átélhető lesz. Erre a szerkesztőségeknek készen kell állni, ha nem fejtünk ki semmilyen ellenállást, a sajtó maradék szabadsága is elenyészik.Nem most kezdődött a Fidesznek a vele szemben kritikus és tőle független nyilvánossággal szembeni büntető politikája, de a 2022-es választást mégiscsak fordulópontnak tekinthetjük, mert a külföldi támogatás kérdése ekkor került a Fidesz kommunikációjának fókuszába. Sarkadi Zsolt (Telex) szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal eleinte sóhivatalnak tűnhetett, a jelentésüket még saját bevallása szerint Gulyás Gergely sem olvasta, de nyilván erre a feladatra hozták létre. Egy asztalra kitett pisztoly volt, amiről lehetett tudni, hogy el fog sülni. Lánczi Tamás már maga követeli, hogy legyenek hatósági jogkörei a hivatalnak, pedig annak a létrehozásakor még az volt a biztosíték, hogy nincsenek jogkörei. Sarkadi azzal a példával szemléltette a most kicsúcsosodni látszó folyamatot, hogy az újságírók hátizsákjába a kormány először csak egy kavicsot rakott, aztán egy követ, egy téglát, most már 70 kilós az a hátizsák.

Rényi Pál Dániel szerint lopakodó jellege van a Fidesz médiapolitikájának. Orbánék 2010-ben sem elhallgattatni akarták a kritikus hangokat, hanem megszállni. A tempóját viszont nehéz felmérni: Orbánék decemberben belengették, aztán húsvéti nagytakarítást ígértek be. Ezeket az ügyeket mindig az aktuálpolitikai fejleményekhez igazítják, nehéz megmondani, miért pont most adták be a törvényjavaslatot. Kicsit olyan, mintha az a precíziós működés, ami a Fidesz politikai kormányzását jellemezte, az elmúlt egy évben pontatlanabbá vált.

Ács Dániel szerint az elejétől fogva egy látható cél volt az Index és olvasótáborának lebontása, mivel az Index volt az ország kezdőlapja, erős olvasói közösséggel, erős szerkesztőséggel, ez azóta leaprózódott Direkt36-ra, Telexre, 444-re. A hatalom célja, hogy ennek a szellemiségnek, ennek az attitűdnek valahogy megszakítsák a kapcsolatát a magyar társadalommal. Orbán nem hagyja abba. Ha azt is érzik, hogy vége a hatalmuknak, legalább még ezt be akarják fejezni, az a céljuk, hogy amit 2010-ben elkezdtek, azt be is fejezzék. Még nem tudni, mi lesz ez a befejezés, hiszen nagyon sok lehetőség van a törvényben. Ebben benne van, hogy mit lehet leírni, hogy minden finanszírozási lehetőséget el tudnak vágni, hogy át kell adnunk a gépeinket, a telefonjainkat annak a hatalomnak, aminek a kontrolljára jöttünk létre.

Sarkadi Zsolt szerint a befejezés itt és most a Fidesz szempontjából annak a kritikus és aktív nyilvánosságnak a megtörése, ami az internet magyarországi elterjedésével párhuzamosan létrejövő, régi Indexhez és régi Origóhoz kötődik. Valójában maga a törvény egy zárókő, amivel az Index és az Origó maradékait is megpróbálják ellehetetleníteni. A médiatudatosság és a kritikus nyilvánosság eltüntetése a cél.

Felmerült a beszélgetés során, hogy mit tehetnek azok az olvasók, akik nem akarják ezt hagyni. Sarkadi Zsolt szerint az a furcsa helyzet van, hogy már az is egy társadalmi akcióra való felszólítás lett, ha azt mondjuk, hogy támogassák a sajtót, vagy álljanak ki azok a civilek mellett, akiket szintén ellehetetlenítenek. A kritikus nyilvánosság ugyanis csak ezekkel a szervezetekkel tud működni.

Ács Dani szerint nagyon fontos, hogy belássuk, ez az egész nem rólunk szól, az a kérdés, hogy két hét múlva tudunk-e újságot írni, és nem is arról a közösségről szól, akik olvasnak minket. Azt kell megérteni mindenkinek, hogy nincs szabadság, nincs normális ország, senki se fogja megvédeni az embereket, ha nincs szabad sajtó. Március 15-től október 23-ig mindig minden a sajtó szabadságával kezdődött. Ha nem lehet elmondani, hogy mi van, akkor nincs semmi. Ez most arról szól, hogy átlépi-e a Rubikont ez az ország, és tényleg Oroszországgá válunk. Mit tehet az olvasó? Küzdeni kell és ellen kell állni. Valamilyen formában ellen kell állni.

A Fideszben lévő morális gátak és belső viták esetleges megléte kapcsán Rényi Pál Dániel elmondta, biztos, hogy nem mindenki ugyanúgy látja a helyzetet, de kérdés, hogy a Fidesz belső dinamikái mennyire teszik lehetővé a véleménykülönbségeket. Egy ilyen jellegű döntés meghozatalában érdemben hat embernél több nem vesz részt. Orbánék konspiratív hozzáállása a sajtóhoz nagyon régen kezdődött: az a meggyőződés, hogy nincs független sajtó, mert mindig mindenki valami érdeket szolgál, régen ez a posztkommunista mélyállam érdekei voltak, most pedig globalista ügynökök vagyunk. Ez az orbánizmus egyik lényege, nincs olyan hogy függetlenség. Vagy itt vagy, vagy ott vagy.

Ács Dani ezt továbbfűzve tette hozzá, hogy Orbán ezt személyessé teszi, magához képest oszt fel mindenkit, ez látszik az éves nemzetközi sajtótájékoztatóján is: arról beszél, ki van vele, ki van ellene. Vidéken, ahol nem volt ellenállás, lenullázta a sajtót, semmit nem hagyott. Most, hogy úgy érzi, elég nemzetközi ereje és tőkéje van, megpróbálja Budapesten is.

Sarkadi Zsolt említette Schmidt Máriáék felmérését, ami azt számolta meg, hogy a szerkesztőségek cikkeinek hány százaléka negatív vagy pozitív a kormányra nézve, anélkül, hogy azt vizsgálták volna, maga hír igaz, vagy sem. Nem tudnak a saját logikájukon kívülre nézni, nem tudják megérteni azt, hogy a független sajtó nem kormány-ellenzék viszonyrendszerben működik. Sarkadi szerint tudatosan fals az a sokat hangoztatott érv, hogy senki nem lehet független. A független a saját gondolatait írja le, nem diktálnak neki, és vállalja a szavaiért a felelősséget. Orbán sajtójában névtelen szerzők vannak, nem foglalkoznak a helyreigazítással.

Az ötvenes évek hangulatát idéző „vagy velem, vagy ellenem” hangulatban már nincs semmi közös valóságalap, erről beszélt Ács Dani a Bolla Tibor-ügy hírtévés fogadtatása kapcsán. Azt próbálják kitalálni, hogy kinek van a pisztolyában töltény, kinek a megbízásából írtál. Ez a gondolkodás már szépen átszivárgott az ellenzékbe is. A Fidesz sokkal többet lát a független sajtó mögé, mint amennyit mi amúgy gondolnánk, sok tekintetben elhiszik a saját propagandájukat, és konspirációt látnak mögénk. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezzel a törvénnyel az egyik legfontosabb célja a kormánynak, hogy kizökkentsék a sajtót.

És hogyan tovább? Ács kolléga szavaival: „Én harci lázban égek. Úgy érzem, hogy mi nem fogjuk hagyni magunkat, arra próbálom a kollégákat is, meg a többi sajtóterméket is rávenni, hogy ne hagyjuk magunkat, hogy harcoljunk, hogy ne nézzük végig, hogy ne birkák legyünk, hogy ne menjünk a vágóhídra, hogy találjuk ki, hogy hogy tudunk ellenállni ennek.”