„Nem az elfogultság beszél belőlem arról, amikor arról beszélek, hogy erre az egymillió lépésre életünk végéig emlékezni fogunk” – mondta Nagyváradon, a Szent László téren Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke. Szombaton ért véget az „Egymillió lépés” nevű országjárás, Magyar Rost Andrea éneklése (A csitári hegyek alatt) és Nagy Ervin (Ady Endre: Imádság háború után) szavalása után beszédet is mondott Magyar a több száz fős tömeg és néhány tucatnyi ellentüntető előtt.

Azzal folytatta: „Akinek valóban fontos a béke, annak el kell indulnia, meg kell tennie az első, a második és a szükséges egymilliomodik lépést is a béke és az összefogás felé. (...) Aki emberséges, őszinte és valóban békés hazát és nemzetet szeretne, az nem háborút készít elő, nem harcosokat toboroz, hanem a másik szemébe néz. Meghallgatja a másképpen gondolkodókat, és megfogja a kinyújtott kezet.”

Magyar kitért Orbán Viktor tihanyi apátságban mondott beszédére is, szerinte az engeteg fájdalmat, megdöbbenést és szomorúságot okozott „Vajon mi szükség volt erre? A magyarok érdeke diktálta ezt, vagy aljas politikai alku vezérelte a magyar miniszterelnököt?” – kérdezte, hozzátéve, a lényeget tekintve mindegy, a magyarság elárulása volt ez.

Szerinte az elmúlt 11 nap után a világos, két világ áll egymással szemben: az egyikben ellenségeket gyártanak és harcosokat képeznek a „pénzsóvár kufárok”, a másikban „a békés egymás mellett élés, a biztonságos mindennapok emberséges valósága” tölti ki az életet. „Igenis meg tudjuk csinálni, felkeltek a magyarok a fotelekből, kiléptek az utcára és szembementek a valósággal”

Azt mondta, a magyar nép szomjazza a békét, vágyik a nyugalomra, és reméli, hogy a politika végre egyszer hagyja, hogy mindenki élje a saját életét. „A nép olyan hazára vágyik, amelyik viszont szereti mindegyik állampolgárát, olyan hazára, ami nem bélyegez meg, ami nem taszít kirekesztettségbe”. Szerinte a megosztás, az uszítás, a gyűlölködés romlásba vezet. „Leépíti az emberi kapcsolatokat, aláássa a nyitottságot, sötétségbe, reménytelenségbe és kiszolgáltatottságba taszít. A magyar nép nem ilyen hazában szeretne élni, ez ma már mindenki számára világos. Az orbáni rombolás, gyűlöletkeltés, árokásás a múlté, a végső visszaszámlálás megkezdődött.”

Egy kis orvosi szünet után a román néphez szólva azzal zárta, örül, hogy a választáson elutasították a gyűlöletet, és az európai úton maradtak. Azt javasolta, hogy becsüljék meg az itt élő magyarokat, ne az ellenséget, hanem a lehetőséget keressék bennük. A magyarokkal és Magyarországgal megéri jóban lenni, mondta, és azt is kijelentette, hogy ezzel az úttal elkezdődött a gyógyulás a két nép között.