„Ebbe a tucatnyi nemzetiségű, előítéletekkel terhes kikötő- és iparvárosba valóban az internacionalizmus levegőjét hozta az októberi forradalom – írta az akkoriban Zsdanovnak, ma ismét Mariupolnak nevezett városról egy 1973-as cikk szerzője az Ország-Világban. – Ma Zsdanov – ez a város új neve – városi tanácsában vállvetve dolgoznak ukránok, oroszok, görögök, zsidók, beloruszok, tatárok, örmények, bolgárok és lettek. (...) A csaknem félmilliós Zsdanov különböző nemzetiségű lakosságának képviselői a kerületi és a városi tanácsban is együtt munkálkodnak. A vasasok és kikötői munkások modern városa soknyelvű, egyszívű város.”
Nem tudjuk, hogy ebből a korabeli propagandacikkből mi volt az igaz, ahogy azt sem, hogy mi történik manapság a régi nevét 1989-ben visszakapó városban. Az orosz invázió előtt 425 ezres, ma 120 ezresre becsült várost több hónapos ostrom után 2022 májusára foglalták el az orosz csapatok. Az ostromban tízezrek haltak meg, az épületek 90 százaléka jelentős sérülést szenvedett vagy megsemmisült. A város elfoglalása azért volt kulcsfontosságú az oroszoknak, hogy össze tudják kötni Oroszországot a Krím-félszigettel, és orosz beltengerré változtassák az Azovi-tengert.
A 19-20. század fordulóján egy angol és egy francia-belga részvénytársaság két vasművet létesített, ezzel meghatározták a Krímből áttelepült görögök alapította város későbbi sorsát is. A város gyorsan növekedett, a szovjet időkben a vasműveket államosították, és a Kalmiusz folyó túlpartján létrehoztak egy újabb nagy acélkohászati kombinátot, az Avosztalt. A 2022-es harcokban porig rombolták az üzemet, itt fészkelték be magukat a város utolsó ukrán védői, az Azov zászlóalj tagjai. Még tartottak a harcok, amikor az oroszok cinikusan kijelentették: sebaj, hogy megsemmisült a város karakterét adó nehézipar, üdülővárosnak még pont jó lehet.
Az ostromot a városban átélő, akkor 16 éves Darja és családja történetével a 444 olvasói is megismerkedhettek. A BBC most mariupoli és onnan az orosz megszállás után elszármazott emberekkel beszélt arról, milyen az élet a városban. Nos, nem pont olyan, amilyennek lennie kéne azon tervek alapján, amiket Vlagyimir Putyinnak mutogattak 2023 márciusában. A várost meglepetésszerűen felkereső, az autót saját maga vezető orosz elnök propagandalátogatásán már nyoma sem volt a romoknak, legalábbis ott, ahol ő elvonult. Ahogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is örömmel értesülhetett róla, hogy kedvenc szakértője, Georg Spöttle szerint is minden szuper Mariupolban. És az orosz sajtó és a youtuberek is arról tudósítanak, Mariupol a földi mennyország.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
Darja, a mariupoli lány 16 éves volt, amikor 2022 februárjában megindult az Ukrajna elleni invázió. Családjával együtt több szűrőtábort is megjárt, volt, ahol arról faggatták, az Azov ezred lövésze-e. Története a 444 és a The Reckoning Project együttműködésében először jelenik meg a magyar médiában.
Elment a koncertterembe is, ahol nemrég hadifoglyokat őriztek.
A magyar külügyminiszter fülébe Moszkvában is eljutottak Georg Spöttle szavai. A nyíltan az oroszoknak szurkoló „szakértő” rajongójaként Szijjártó egészen meredek dolgokat hallgat végig.
A kormánymédia kedvenc biztonságpolitikai megmondóemberét Donbaszba vitte az orosz védelmi minisztérium, hogy onnan „tudósítson” a háború állásáról. Riportjaiból egy alternatív valóság rajzolódik ki, ahol Ukrajna az agresszor, az oroszok csak segítenek. Az ilyen propagandautaknak százéves hagyománya van Oroszországban.
Az oroszok nagy lendülettel tették magukévá az egykor félmilliós várost, gőzerővel bontanak és építenek, és eszükbe sem jut, hogy valaha is visszatérhetne Ukrajnához. A kereslet a lakások és házak iránt nő, a potenciális vásárlók biztosak benne, hogy Mariupol a tengerparti turizmus népszerű központja lesz.
Az oroszok azt állítják, végre minden rendben van az elfoglalt területeken, csillog-villog, épül-szépül minden. Ez a nyugodt jólét mégsem érhető el mindenki számára, a helyi lakosok egy része hajléktalanná válik, miközben az intenzív oroszosítás következményeivel is meg kell küzdeniük.
Mariupol újjáépítéséből is szétlophatta magát.