Programadó írásban szólították fel a Mandinerben a fideszes milliárdosokat, hogy 2026-ig van idejük többet betenni a közösbe, és az üzenetet pár nappal később a Magyar Nemzetben is elismételték. Az eredeti cikk szerzője Kiss Antal, teológus végzettségű kormánypárti szakértő, a címe, „2026-ig van ideje a jobboldali pénzügyi elit tagjainak felzárkózni a legnagyobb magyarhoz nemzetépítő szolgálataikkal”.

A legfontosabb megállapítások ezzel a két idézettel jól összefoglalhatók:

• „Az első és legfontosabb, hogy a koalíció magát tette morális céltáblává azzal, hogy a keresztény (-demokrata) értékek politikai közbeszédbe való beemelésével maga és környezete számára magas erkölcsi mércét is állított egyben, így ennek való megfelelést kérik rajta számon támadói. Valljuk be, a vállalhatatlan elkövetőkön (akikből persze minden szakmacsoportban bőséggel akad baloldali is) joggal kérik számon, a teljes polgári, jobboldali közösségre nézve jogtalanul.”
• „Mit vár el egy földi halandó, négyévenkénti szavazópolgár a szupergazdagoktól, legyen bármilyen oldali is? Talán azt, amit az érettségi tételben Széchenyi Istvánról el kell mondania minden tizennyolc évesnek: Magyar Tudományos Akadémia, Lánchíd, Lóverseny. Azaz vagyonának nagyságához mérten két kézzel ad vissza valamit nemzetének. Két kézzel, nem zsugori szűk marokkal, nem morzsákat! Nem offshore-ozza, alapítványozza, rejtegeti, babusgatja.”

Tehát a kormánypártok problémái abban ragadhatók meg, hogy túl erkölcsösnek mutatták magukat, és most ezt kérik számon a környezetükön a választóik, miközben ezek az általuk feltőkésített vállalkozók, a „nemzeti nagytőke”, többet vesz el, mint amennyit ad, amije pedig van, azt „offshore-ozza, alapítványozza, rejtegeti”.

A felzárkózásra a szerző szerint 2026-ig még van idő, de tesz más, nem is olyan burkolt javaslatokat is. Szerinte a Harcosok klubja remek kezdeményezés, de a választás nem a virtuális térben fog eldőlni, és a Fideszből hiányzik a közösségi érzés.

„A Fidesz azzal lépett nagyot 2002 után, hogy médiapártból – alapvetően a polgári köröknek mennyiségi és minőségi erejének köszönhetően közösségi párt – néppárt lett. Most még keményebb a helyzet: fáradtabbak, fásultabbak, kiégettebbek az emberek. Most a (net)Harcosok Klubja közösségi média területén folyó csatája mellett fel kell építeni – és fenn kell tartani ahol van, példaként meg kell mutatni – újból a közösségi érzést.”

A cikket egy Mészáros Lőrincről készült fotóval illusztrálták, és így van vége: „Itt a cselekvés ideje!”

Huth Gergely négy nappal később ugyanezt elismételte a Magyar Nemzetbe írt véleménycikkében. Az egész egy nagy adag kaputibizésbe van csomagolva (akinek Huth szerint nagyon fontos „alaptulajdonsága”, hogy „ízig-vérig magyar”), de végső soron arra fut ki, amire Kiss cikke is. Huth ezt így foglalja össze:

„a szavazótábor lemorzsolódásán nagyvállalkozóink részéről a mainál sokkal bőkezűbb áldozatvállalással, a magunk részéről pedig erkölcsi alapértékeink nyílt megvallásával és megerősítésével lehetne úrrá lenni”.

A szavazótábor lemorzsolódásának nyílt elismerése önmagában ritka, viszont a NER lázadásáról a saját milliárdosai ellen még videót is csináltunk. Pedig ezt a vitát Lánczi András már egy évtizede egy összetett mondattal lerendezte.