Addig szívták a varangy mérgét az amerikai pszichedelikázók, hogy az egész faj belepusztulhat

1967-ben egy csapat kutató azonosította az Incilius alvarius varangy (vagy Colorado-folyami varangy) méregmirigy váladékában a 5-MeO-DMT nevű vegyületet. Ez a felfedezés közel fél évszázadon keresztül nem igazán érdekelt senkit.

Egészen addig, amíg 2014 körül el nem terjedt, hogy a varangy szárított váladékénak elszívása rövid, de intenzív pszichedelikus élményt okoz. Az Incilius alvarius hamar nagyon kelendő lett, bő egy évtizeddel későbbb pedig ott tartunk, hogy a korábban egészséges méretű populáció veszélyeztetetté vált a túlvadászat miatt.

Erről egy pszichedelikumokkal foglalkozó konferencián számolt be Anny Ortiz, a Usona Institute klinikai terápiás vezetője. Ez egy nonprofit kutatószervezet Wisconsin államban, amely a pszichedelikus gyógyszerek orvosi célú felhasználásával foglalkozik.

Fontos tudni, hogy a 5-MeO-DMT nevű vegyület mára viszonylag elterjedt pszichedelikumnak számít, létezik ugyanis szintetikus változata is, vagyis egyáltalán nem szükséges a varangy váladékát szárítgatni, ha az ember hozzá akar jutni. Ráadásul máshol is előfordul a természetben, például növényekben.

Ugyanakkor a varangynak lett egyfajta kultusza a pszichedelikumokért rajongó ezó-bió-ökó-new-age amerikai szubkultúrában, elterjedt, hogy már a helyi indián törzsek is ezt használták a szertartásaikhoz, és hogy varázslatos gyógyító ereje van.

„Varangy egyházak” jelentek meg mindenfelé az Egyesült Államokban, nem kis részben azért, hogy kijátsszák az egyébként szigorúan ellenőrzött kábítószerre vonatkozó szabályokat, azzal, hogy a varangy mérgére szentségként hivatkoznak, amely így fogyasztható az abszolutista amerikai vallásszabadsági törvényeknek köszönhetően.

A varangy alapvetően Mexikóban él, ahova az évek során egyre többen utaztak, hogy részt vegyenek az állat mérge köré szerveződő szertartásokon, vagy egyszerűen csak azért, hogy hazavigyék a szárított váladékot az Egyesült Államokba, és jó pénzért eladják.

Ennek megfelelően a helyiek ráálltak a varangy bizniszre. A témát kutató Ortiz a környéken nőtt fel, és arról mesélt a New York Times-nak, hogy helyi farmerek halomszámra gyűjtik be az állatot, hogy aztán izgatással (ez tulajdonképpen kínzás), kicsalják belőle a mérgét, hogy eladhassák.

Nem segít a helyzeten, hogy az Incilius alvarius nem védett állat Mexikóban, annak ellenére, hogy a kutatók szerint az elmúlt években jelentősen megcsappant az állomány. Ortiz szerint a varangy gyérítésnek veszélyes ökológiai következményei lehetnek, nagyon elszaporodhatnak például a rovarok, ha kiesik a körforgásból az egyik legfontosabb természetes ellenségük.

Mit lehet tenni? Az Egyesült Államok most próbálja elérni, hogy az Incilius alvarius a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozzon, vagyis nehezebb legyen vele kereskedni. Erről novemberben szavaznak.

Ortiz szerint ugyanakkor az jelentene valódi áttörést, ha a fogyasztókat valamiképpen meg lehetne győzni arról, hogy valójában semmi különbség nincsen a hatóanyag szintetikus, és varangy verziója között. (via The New York Times)