Megtalálták annak a fiúnak a holttestét, akit 25 évvel ezelőtt az apja áshatott el a Perint patak partján

2001. február 19-én K. Péter édesanyja besétált a Szombathelyi Rendőrkapitányságra, hogy bejelentse fia eltűnését. Az édesanya elmondta a rendőröknek, hogy 2000 júniusa óta nem tudja, hol lehet K., nem éri el, semmi életjelet azóta nem adott magáról.

A rendőrkapitányság az ügyet gyanús eltűnésként kezelte, számtalan tanút kihallgattak, és a nyomozás során felmerült, hogy a fiút az apja ölhette meg.

A nyomozók abból indultak ki, hogy a férfi a holttestet a házukkal szemben lévő Perint patak partján ásta el.

Az apa időközben meghalt, de az elmúlt évek során a patakpart talajszerkezetét számos alkalommal átvizsgálták, kézi és gépi erővel is. A holttest azonban nem került elő.

Az áttörést az ügyben a 2025. június 19-én végzett kutatás hozta meg, melyben a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának vezetője és a Magyarságkutató Intézet igazságügyi antropológus szakértőgyakornoka segítették a rendőröket.

Egy munkagép ásás során emberi maradványokat fordított ki a földből, melyek mellett műanyagzsák foszlányokat is találtak. A helyszínen lévő igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a kifordított csontok emberi eredetűek, feltételezhetően egy felnőttől származnak és több mint 20 éve kerülhettek a föld alá. A csontokon látható fizikai sérülések voltak.

A nyomozók innentől már emberölésként kezelték az ügyét és büntetőeljárást indítottak a részletek tisztázására, a kirendelt igazságügyi genetikai szakértő pedig megállapította, hogy az emberi maradványok K. Pétertől származnak.