A kétezres évek közepén szoktam le a dohányzásról, előtte másfél évig a belvárosi Sas utcában laktam, pont a Tisztelet Társaságának irodája melletti házban. A nagyszoba ablakában szerettem cigizni. A kategóriás sztárok társaságában. A szemközti járdán Sváby András próbálta befuttatni a Dió nevű neo-magyaros éttermét, ha pedig kicsit balra fordítottam a fejem, Schmuck Andort és Rogán Antalt, a kerület pár éve hivatalba lépett polgármesterét láthattam vadul bizniszelni. Rogán annyit járt oda, hogy ha nem tudom, hol a polgármesteri hivatal, azt is hihettem volna, hogy a szomszédban. Ez elsőre igencsak meglepett, hiszen Schmuck akkoriban még „komcsinak” számított, bármit is jelentsen ez, bár már 2001-ben kirúgták az MSZP-ből, Rogán meg a Fidesz feltörekvő csillaga volt, akiről mindenki sejtette, hogy nem egy apró, bár remek bizniszelési lehetőségeket kínáló pesti kerület polgármestereként fog megöregedni. A két fickó azonban jól láthatóan igen szívélyes viszonyban volt, az oldalamat meg majdnem kifúrta a kíváncsiság, hogy mit bizniszelnek. Ahogy kábé minden újságíróét, akit ismertem.

Schmuck azonban megcsinálta azt a bravúrt, hogy a kilencvenes évektől a kétezerhúszasok közepéig a legnagyobb nyilvánosság előtt kavart, mégsem derült ki róla szinte semmi, az első nagy ügyét, a Xénia láz-botrányt kivéve.

Schmuck legfantasztikusabb képessége a túlélés és a folyamatos megújulás volt: olyan teljesen eltérő időszakokban tudott újra meg újra híressé és sikeressé válni, mint a 90-es évek posztkomcsi politikai-gazdasági kavarásai Horn Gyuláékkal, aztán a kétezresek eleje a nyugdíjas- és slágerbiznisszel, majd a NER időszaka alatti választási kamujelölti korszak.

A kilencvenes évek tele voltak a politika közeléből indult, homályos üzletekben utazó csodabogarakkal. Schmuck is közéjük tartozott. 1994-ben, 24 évesen lett MSZP-s önkormányzati képviselő Újpesten, de szinte azonnal megismerte a nevét az ország, az Űrgammák tévésorozat, illetve az ahhoz kapcsolódó Xénia-láz botrány miatt.

Czégé Zsuzsa producer, illetve kisebb részben Csetényi Csaba, a NER-korszak későbbi kormányzati kommunikációs nagyágyúja hozták össze a rendszerváltás utáni magyar televíziózás legnagyszabásúbb, ugyanakkor legnyomibb vállalkozását, az Űrgammák című sci-fi sorozat 1995 novembere és 1998 decembere között sugárzott 160 epizódját.

Az Űrgammák a politika és a szórakoztatóipar és a Sötétszürke Zóna metszéspontjában született. A lényege az volt, hogy gyártását Horn Gyula kétharmados győzelme után a köztévé finanszírozta, arra hivatkozva, hogy a sorozat célja a magyar ifjúság természettudományos tantárgyak iránti érdeklődésének felkeltése a Nemzeti Alaptantervre alapozva. Schmuck olyan ágon került a képbe, hogy 1996-ban a tévésorozathoz kapcsolódó ifjúsági egyesületet alapítottak Xénia Láz néven, amit az akkor 26 éves Schmuck vezetett. Már akkor megmutatkozott hősünk kreatív üzleti érzéke. A Xénia Láz papíron általános- és középiskolásoknak alapított egyesület volt, olyan sulis témájú akciókkal, mint a Javíts egy jegyet. De gyerekszervezetként az egyik első dolguk egy IQ nevű „bio-energiaital" piacra dobása volt, amiről persze kiderült, hogy se nem bio, se nem energiaital, ami miatt milliókra büntették őket. Az első Űrgammák-tematikájú szakbolt, ahol ezt kapni lehetett, az Október 6. utcában volt, egészen közel Schmuck Sas utcai lakhelyétől, ahol hétfőn holtan találták.

Sokkal sikeresebb volt a popvonal. Schmuckék 1996-ban Xénia-láz lemezt adtak ki olyan akkori sztárokkal, mint Berkes Gábor vagy Kozsó. Ilyen réven részben Schmucknak köszönhetjük a retrorádiók kiirthatatlan slágerét, a Tiltott szerelmet Császár Előddel és a tévésorozatban feltűnt későbbi Playboy-modell Eördögh Alexával. A lemez után pedig jöttek a koncertek.

Schmuck ekkor jöhetett rá arra is, hogy a listák milyen sokat érhetnek a politika és gazdaság közötti szürke zónában. Óriási adatvédelmi botrány tört ki ugyanis, miután kiderült, hogy a Xénia láz tagjairól a szülők politikai meggyőződésére és vagyoni helyzetére is rákérdező listákat állítottak össze.