• Bede Zsolt szervezői kérésre nem buzizott, csak aberráltozott a Pride kapcsán,
• ezután végigállta a szeretetről prédikáló Böjte Csaba áldását,
• majd meghallgatta a Fehér Farkast, aki Gulyás Gergely támogatásával „győzte le az egész világot”,
• hogy aztán megtapsolja Kassai Lajost, aki szerint a túlsúlyban lévő kormánypárti média a liberálisokat revolverezi, ahelyett, hogy bemutatná a magyar kultúrát.

Mindig is az volt az érzésem, hogy a Balaton-parti települések kedves platánligetei, szépen gondozott ágyásai, szelíd mosolyú kőszobrai és joviális nyaralói, tehát az egész földöntúli békeidős hangulat mögött valami elnyomott agresszió rejtőzik.

Soha életemben nem voltam még Balatonföldváron, nemhogy a balatonföldvári Kukorica Csárdában, amelynek grandiózus falai nem kapnak levegőt a vidéki giccsesztétika legjavától, és amelynek kapujánál szombat reggeltől három fehéringes, napszemüveges testesebb figura fogadta a Somogyi Polgári Piknikre érkezőket – mellettük a felirat: „Az esemény nem sajtónyilvános! Hang- és képfelvétel készítése tilos!”

Vissza is fordulhattam volna, de nem holmi piknikezgetésért vonatoztam a déli partra: a fellépők listáján nem a két fideszes fellépő volt a legérdekesebb, hanem a horogkeresztes zászló előtt karlendítő, rasszista Vadhajtások főszerkesztőjeként tevékenykedő Bede Zsolt, aki ráadásul a magyar szélsőjobboldal hőseivel, Budaházy Györggyel és Budaházy Eddával beszélgetett.

Tették mindezt többek között a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap, valamint a Miniszterelnökség alá tartozó Bethlen Gábor Alapkezelő, tehát egy rakat közpénzosztó szerv támogatásából.

Buzik, aberráltak lovaskocsi előtt

Mielőtt még meghallgathattam volna Budaházy Edda eszmefuttatását a Pride-bűnszervezetről, amely egy tinédzserek csókolgatásával szaporodó közösség, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy bizony elfelejtettem asztalt foglalni. Jobb híján kaptam egy széket egy négyfős asztalnál, rövidesen pedig megérkeztek asztaltársaim, két idősebb úr, akikkel a későbbiekben jókat beszélgettünk – az olyan epizódoknál pedig, amikor az urak Karácsony Gergely börtönbe zárásának és az önkormányzatok beszántásának szükségességéről beszélgettek, buddhista hümmögésbe burkolóztam.

Egyébként mindez azért érdekes, mert az eseményre nagyon is jellemző volt az a hullámvasútszerű dinamika, ami pillanatok alatt sodorta át a határokon átívelő, kollektív, jézusi szeretettől rebegő tekintetű hallgatóságot a büdös libsizés, komcsizás és buzizás eksztatikus állapotába. A fellépők mindkét érzelmi állapotra kiváló lehetőséget nyújtottak, kezdjük tehát Bede Zsolt eszmefuttatásával a bécsi Pride-ról.