Júliusra szokott kiderülni, hogy mi a nyár slágere. 1996-ban július volt, amikor a szigligeti strandon folyamatosan a Coco Jamboo bömbölt, és 2024-ben is július volt, amikor a Brat Summer jegyében minden zöld lett. 2025 nyarán a sláger a Mocskos Fidesz, és az életérzés is az.

A nyári sláger és a nyári életérzés (vibe!!!) nem egészen ugyanaz. A Coco Jamboo csak egy habkönnyű eurodance-dalocska volt, a kötelező rapbetéttel és pálmafás videóklippel, de életérzés azért nem párosult hozzá. A Brat Summert Charli XCX hasonló című lemezéről nevezték el, és bár valóban párosult hozzá valami életérzés-féle, az gyorsan belefulladt a rárepülő marketingcsapatok és politikai kampányok erőltetett (krindzs!!!!) fiatalosságába.

Minden summer öregapja az 1967-es Summer of Love volt, amikor hippik tömegei szállták meg San Franciscót, és a kaliforniai nyár hivatalos himnusza is a San Francisco (Be Sure to Wear Flowers in Your Hair) című szám lett. Életérzés, ruha- és frizuradivat, egy új kábítószer, politikai meggyőződés és egy hangzás olyan tökéletes egysége volt ez, amivel még a második, 1988-as Summer of Love sem vetélkedhetett, amikor brit fiatalok tömegei fedezték fel az MDMA-val kevert elektronikus tánczenének eksztatikus kombinációját.

Magyarország ezekre a nyarakra inkább csak rácsodálkozott és rácsatlakozott, bár lokális nyári slágereink nekünk is voltak. 1996-ban például a Coco Jamboo-val vetélkedő Balatoni Láz, ami szintén a kötelező eurodance-elemekre építve (rapbetét, stb.) mesélt bikiniről és napfényről, de – reflektálva a Bokros-csomag és a Tocsik-ügy közt a demokráciába belefáradó Magyarország általános hangulatára – azt is leszögezte, hogy „már elegem van a sok belpolitikából”.

2025-ben is júliusra derült ki, hogy mi a nyár slágere és életérzése. Ahogy az 67-ben Kaliforniában és 88-ban Nagy-Britanniában történt, ez is az alternatív ifjúsági szubkultúrák felől tört be a mainstreambe. Az ország szélesebb közönsége először a Telex június 29-i cikkéből értesülhetett arról, hogy az azon a hétvégén rendezett, a nyári fesztiválszezont hagyományosan megnyitó Fishing on Orfűn:

„a napokon át drograzziával és rendőri akciókkal fenyegetett fiatalok gyakorlatilag bármilyen előadó vagy zenekar koncertjén spontán »mocskos Fidesz!« skandálásba kezdtek”.

Ez a skandálás már az előző nyarakon is felbukkant itt-ott, de egyértelműen az idei Fishingen lett sláger. Nem volt ez különösebben meglepő egy olyan fesztiválon, amelynek közönsége valószínűleg nem az autokratikus maffiaállamot tartja az ideális politikai berendezkedésnek. A következő hetekben a mocskosfideszezés egyre terjedt, és mindenhol zengett, ahol magyar fiatalok nagyobb tömegben felbukkantak, a történelmi léptékű budapesti Pride-tól egészen a Kósa Lajos volt és Papp László jelenlegi polgármester által megnyitott debreceni Campusig. Ha a hólabda így gurul tovább a kánikulában, reális esély van arra, hogy Tusványoson, Kötcsén és az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenetben is elkeseredett torkok tömegéből szálljon az égig a MOCSKOS FIDESZ!!!!!!!

Hogy a fiataloknak elege van, nemcsak a csoportos kiabálás jelzi, hanem a közvélemény-kutatások is. A Medián éppen a fesztiválszezon előtt közölt felmérése szerint a 18-29 és a 30-39 korosztály az a két társadalmi csoport, amelyikben a legkevesebben szavaznának a Fideszre. 16 illetve 17 százalékuk tart ki a kormánypárt mellett, miközben egyaránt 58 százalék a Tiszára szavazna. Még a propagandasajtónak is egy Fidelitas-rendezvényen kellett forgatnia, hogy találjanak valakit, aki nincs 40 éves, és arcát felvállalva hajlandó belemondani a kamerába, hogy a Fidesz nem mocskos, hanem menő.