Egy új, soha nem látott méretű gigarepülőt építenének, hogy forradalmasítsák, de legalábbis megkönnyítsék a szélturbinák szállítását. Azon túl, hogy ennek köszönhetően radikálisan bővülhet a szárazföldi szélenergia-ipar mérete, az is izgalmas mindebben, hogy egy olyan cég kezd bele a gigarepülő gyártásába, akik még nem raktak össze repülőt.

A WindRunnert, amit a BBC cikke szerint már most a világ legnagyobb repülőgépének neveznek, nem az Airbus, a Boeing vagy a Lockheed gyártja, hanem egy olyan vállalat, aminek nincs tapasztalata repülőépítésben. A Radiát 2016-ban alapította Mark Lundstrom vállalkozó és űrhajózási mérnök, azzal a céllal, hogy bővítse a szárazföldi szélenergia-ipar méretét.

De miért kell ehhez egy minden eddiginél nagyobb repülő? A szárazföldön található szélturbinák és a tengerekre telepített szélturbinák mérete különbözik. Utóbbiak lapátjai hosszabbak, egy lapát akár 100 méteres vagy nagyobb is lehet, sokkal nagyobb, mint egy szárazföldön felállított szélturbina lapátja, ami körülbelül 70 méter hosszú. Azért csak ekkora, mert még egy ekkora lapátot is nehéz elszállítani szárazföldön mondjuk egy domb/hegy tetejére.

Értelemszerűen nagyobb lapátokkal nagyobb hatékonysággal lehet üzemeltetni a szélturbinákat, vagyis ha a szárazföldön található szélerőműparkokban is nagyobb lapátokkal működnének a turbinák, azzal alacsonyabb költségekkel termelhetnének több energiát, hisz ugyanannyi turbina működne, csak jóval nagyobb hatékonysággal. Az alacsony költségek miatt pedig akár dupla vagy tripla ennyi szélerőműpark is létesülhetne Lundstrom szerint, aki ezen gondolatok mentén haladva vágott bele egy gigarepülő gyártásába.

Egy repülő ugyanis könnyebben megközelítheti azokat a fennsíkokat, ahova szélturbinákat lehet telepíteni, aminek köszönhetően Lundstrom szerint 2050-ig világszerte több mint egymillió, az eddigieknél nagyobb lapátokkal rendelkező szélturbinát tudnának építeni. Természetesen miután az Egyesült Államokban történik mindez, a tervnek kellett egy hangzatos név is: GigaWind.

A Radia már több mint 150 millió dollárt gyűjtött össze a WindRunner megépítéséhez, a pénzen túl pedig „neves tanácsadókat” is szerzett, hogy mindezek segítségével megépíthesse a valaha létezett legnagyobb repülőgépet.

Lundstrom azt mondta, meglepőnek találja, hogy a WindRunneren túl nincs gyártásban vagy egyáltalán tervezés alatt sem olyan teherrepülőgép, ami hasonló igényeket szolgálhatna ki. Lehet, hogy nem véletlenül, de úgy tűnik, Lundstrom ebben nem hisz, ahogy a lehetetlenben sem. Van ugyanis egy elég masszív kihívás is a gigarepülő építésében. Már azon túl, hogy tényleg gigantikusnak kell lennie. A méretein túl ugyanis ennek a gépnek viszonylag rövid, nem feltétlenül hibátlan felületű kifutópályákon kéne fel- és leszállnia. Azon túl persze, hogy természetesen a már most is működő repülőterek kifutópályáin is el kell férnie.

Persze léteznek, pontosabban léteztek már hatalmas teherszállító gépek, például a hat hajtóműves Antonov An-225 Mrija, a világ legnagyobb repülőgépe, ami a Kijev környéki harcokban semmisült meg 2022-ben, az orosz–ukrán háború első időszakában. Hogy ne csak számokkal dobálózzak, és ténylegesen rá lehessen csodálkozni az iszonyatos méretekre: rakterének hossza meghaladta a Wright fivérek első repülésének távolságát – a felszállástól a leszállásig.

Ezen a ponton vissza is térhetünk a már az elején felvázolt aprócska bökkenőhöz, miszerint a Radia még soha nem épített repülőgépet.

Lundstrom természetesen tapasztalt embereket toborzott és összeállított egy csapatot, hogy összerakják a gép terveit, amit 2024-ben mutattak be a Farnborough International Airshow-n. A BBC cikke szerint a tervezés közben felmerült egy léghajó megtervezése is, de végül a gigarepülő mellett döntöttek. Lundstrom szerint minden lehetséges módszert végigvettek, hogy mi lenne a hatalmas turbina-alkatrészek szállításának leghatékonyabb módja, és arra jutottak, hogy egy fix szárnyú repülőgép lesz a legalkalmasabb. Méghozzá egy olyan repülő, amit olyan repülőgép-alkatrészek alapján terveztek, amelyek többsége ma már tömeggyártásban van. Ennek köszönhetően a Radia szerint a gép megépítése költséghatékony lesz, ugyanis már meglévő rendszerekkel és alkatrészekkel dolgoznának.

Ha megépül, a gép hossza 108 méter, szárnyának fesztávolsága pedig 80 méter lesz, raktere pedig körülbelül hatszor nagyobb lesz, mint a már említett Antonov An-225-é volt. Ezzel ez lehet a méretében és teherbírásában is a legnagyobb repülőgép, ami képes lehet egyszerre három 80 méteres, vagy két 95 méteres, vagy egy 105 méteres szélturbina-lapátot szállítani. Úgy, hogy ehhez elég neki egy 1800 méteres, még csak le sem aszfaltozott kifutópálya is. Ezekkel az adottságokkal azonban mindössze 72 500 kilónyi rakományt tudna csak szállítani, és csak 2000 km távolságra tudna repülni. Vagyis ha a WindRunner megépül, akkor valószínűleg csak Észak-Amerikában vagy Dél-Amerikában fogja segíteni a szélerőműparkok építését.

Lundstrom azt mondta, a gép fejlesztésének egyik alapelve az volt, hogy ne tervezzenek semmi újat, hogy ne legyen szükség új szabályozásokra vagy ellátási láncokra, hangárokra.

A gép építésében részt vesz az olasz Leonardo, a spanyol Aernnova és az amerikai AFuzion, ők felelnek a géptörzsért, a szárnyakért és a biztonsági funkciók működéséért, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ki készíti a motort. Ahogy a BBC is írja, az erről szóló információ hiánya miatt kétségek merültek fel a gigarepülő megépítésével kapcsolatban, a Radia szóvivője szerint azonban nem lesz probléma. Bár továbbra sem nevezték meg a motorbeszállítót, közölték, hogy már kiválasztottak egy „létező, tanúsított motort”, és jelenleg azon dolgoznak, hogy miként tudják azt beépíteni a repülőgép-vázba.

Vannak természetesen szkeptikus megjegyzések a gigarepülő építésével kapcsolatban: Chris Pocock repülési szakíró és kommentátor szerint a WindRunner már abból a szempontból sem lesz túl vonzó, hogy nem képes átrepülni az Atlanti-óceánt. És ha nem is közvetlenül a repülő építésével kapcsolatban, de Donald Trump amerikai elnöknek is voltak olyan megjegyzései, amik Lundstrom hosszútávú terveinek útjába állhatnak. Trump ugyanis a szélenergiát szimplán „szemét”-nek nevezte és beiktatása után egy elnöki rendelettel fel is lépett a megújuló energiák terjeszkedése ellen, és inkább megerősítette a legszennyezőbb iparágakat.

A BBC úgy tudja, hogy 2025 májusában az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma megállapodást írt alá a Radiával, hogy megvizsgálják, miként tudna a WindRunner katonai rakományt szállítani. A Radia ezután közölte, hogy a vállalat „alapvető küldetése továbbra is a szárazföldi szélenergia-piac kiszolgálása”, de a – még meg sem épült – WindRunner „egyedülálló képességei miatt számos további lehetőség kínálkozik, többek között védelmi területen is”.

A Radia egyelőre csak egy kisméretű modellt tesztelt, következő lépésként pedig több, „teljes méretű” tesztrepülőgépet építenek, ezek első tesztrepülését pedig az évtized végére tervezik, hogy utána rögtön meg is kezdhessék a gyártást. Bármennyire is évek telnek el addig, ez valójában egészen gyorsnak mondható, és a Radián tényleg van is némi nyomás, miután nemrég kiderült, hogy a Boeing a C-17 Globemaster III gyártásának újraindításáról tárgyal.