„Hogy legyen mit mutogatni a Szabadság téren” – Trumpnak is üzenhetett rejtélyes reggeli posztjával Szijjártó Péter

„Ma egy újabb hosszú távú földgázvásárlási szerződést írunk alá. Ez lesz a leghosszabb távú nyugati irányú földgázbeszerzési szerződésünk” – szokásos utazóblogger stílusú reptéri Facebook-bejegyzésében írt erről kedden kora reggel Szijjártó Péter. Azt is írta: „Magyarország mindig is komoly erőfeszítéseket tett a diverzifikáció irányába, minél több útvonalon, minél több gázt vásárolunk, az annál jobb.”

Igen, annak a Szijjártó „Lavrov Barátom” Péternek a posztjáról van szó, aki az orosz–ukrán háború kitörése óta gyakrabban találkozott kollégájával, mint bármelyik európai unióssal, és aki rendszeresen a „barátai” közé utazik ázsiai és afrikai fél- vagy teljes diktatúrákba, miközben harcolni megy Brüsszelbe, illetve az EU-s kollégái közé (mínusz Szlovákia).

A posztja még figyelemreméltóbb annak fényében, hogy Magyarország a 2021 óta érvényes hosszú távú gázszerződés keretében évi 4,5 milliárd köbméter gázt vehetne az oroszoktól, de az egyéb megállapodásokkal együtt tavaly 7,6 milliárd köbméter érkezett Magyarországra, miközben az éves fogyasztás tavaly 8,5 milliárd köbméter volt (ebből 3 milliárd körül alakult a lakossági rész). Vagyis az ország gázfogyasztásának 90 százalékát fedezhetnénk orosz gázból. A kormányzati kommunikációból is mindenhonnan az ömlik ránk, hogy ha nem lenne orosz gáz, akkor, ahogy a Századvég írta: „a magyar gazdaság versenyképessége jelentős mértékben visszaesne, a rezsicsökkentés pedig finanszírozhatatlanná válna”.

Akkor mi is most a nyugati nyitás? – merült fel a kérdés bennünk. „Őrségi gázmezőre tippelek. Esetleg amerikai LNG. Oroszország nyugati régiója” – indult el a szerkesztőségi brainstorming, de a komolyabb tippek között a norvég forrás merült fel az amerikai mellett, míg végül piaci forrásokból megtudtuk, a Shell-lel fog új megállapodást kötni.

A rejtélyes poszttal bejelentett miniszteri repülőút, mint napközben kiderült, nem máshová vitte Szijjártót, mint a milánói Gastech konferenciára. Ahol már hozta a szokott oroszpárti formát, arról beszélt, hogy „az infrastrukturális adottságok nem teszik lehetővé az orosz források elvágását (…) ha fokozatosan beszüntetjük az orosz energiaforrások használatát, akkor földrajzi okokból nem tudjuk fenntartani az ország működését”. Bár azt is hozzátette, hogy ma „egy új, hosszú távú szerződés megkötését jelentjük be a Shell-lel. Ez lesz a legnagyobb volumenű és a leghosszabb távú szerződés, amelyet valaha is kötöttünk nyugati beszállítóval.”

A Shell azonban nem új partnere Magyarországnak: már 2021 óta van velük hosszú távú gázvásárlási szerződésünk, ami 2027-ben jár le; erről bő egy éve posztolt a miniszter (az akkori bejegyzése szerint egyébként Nyugatról is beszerezhető gáz „olyan versenyképes áron, amivel meg tudjuk védeni a rezsicsökkentés eredményeit”). Az a szerződés azonban enyhén szólva is csepp(folyós gáz) a tengerben: évi 250 millió köbméter LNG beszerzéséről szól. A miniszter azon kívül, hogy a legnagyobb volumenről és a leghosszabb távról beszélt, konkrétumokat egyelőre nem mondott.

Egy, a hazai energiapiacot ismerő forrásunk szerint – aki a várható Shell-szerződésről már Szijjártó milánói bejelentése előtt beszélt nekünk röviden, mondván, a 2021-es megállapodást fogják „upgrade”-elni – a miniszteri bejelentés legalább annyira politikai üzenet, mint gazdaság. Ahogy fogalmazott: azért „kerítettek az egésznek ilyen nagy feneket, hogy legyen mit mutogatni a Szabadság téren”.

Vagyis az orosz energetikai vásárlások leállítását egyre erőteljesebben szorgalmazó amerikai elnöknek szóló üzenet volt a rejtélyeskedő Fb-poszt. Maga az ügylet is inkább Trumpnak tett gesztusként értelmezhető, mintsem olyan megállapodásnak, ami érdemben befolyásolná a magyar gázellátás szerkezetét, jelentősen csökkentené az orosz túlsúlyt.