35 nappal ezelőtt járt utoljára a Kossuth Rádió reggeli műsorában Orbán Viktor miniszterelnök. Akkor alaposan felcsigázta a hallgatókat (engem legalábbis biztosan), majd se szó, se beszéd, lelécelt.

Mint utóbb kiderült, volt ebben a bő egy hónapban horvátországi nyaralás, készült egy Győzelmi Terv, bemutatódott Kötcsén, és szerencsére belefért még előtte egy dublini kiruccanás is, csak a házassági évforduló megünneplését kellett kicsit elcsúsztatni a sűrű program miatt.

Most, hogy véget ért a vakáció, Orbán egyből el is röppent - most éppen Abu-Dzabiba, egy villám-munkalátogatásra.

Volt már ugyan példa arra, hogy a munkalátogatásra igyekvő miniszterelnök kihagyta a péntek reggeli szeánszot (ez volt a Hupszilinkó-eset, ami annyira megihlette a miniszterelnök Facebook-oldalának kezelőit, hogy még idézték is a 444-et), most viszont szerencsére inkább úgy döntöttek, hogy Mohamed megy a hegyhez a Kossuth Rádió riportere a helyszínen interjúvolja meg Orbánt.

Vegyük is fel a fonalat!

Ott hagytuk abba legutóbb, azaz augusztus 8-án Orbánnal, hogy a magyar gazdaság nemsokára szárnyakat kap, a Nyugat viszont hanyatlik, és a végén még ledobott egy „valóságos politikai bombaként” beharangozott ügyet is.

Azon túl, hogy az interjúban szenteltek pár percet annak, miért is kellett Abu-Dzabiba látogatni (olyan gazdasági együttműködéseket igyekszik tető alá hozni a kormány, „amikre nekünk szükségünk van”, a tárgyalások jól állnak, mindenki nyugodjon meg), a beszélgetés nagyja ismét a Nyugat szapulásából, és az Otthon Start Program dicsőítéséből állt.

Előbbi kapcsán a miniszterelnök hosszan beszélt az ún. „szerdai incidensről”, vagyis arról, hogy legalább 19 orosz drón repült be Belaruszon keresztül a lengyel légtérbe. A lengyel légvédelem több orosz drónt megsemmisített - az Ukrajna elleni háború óta ez az első eset, hogy NATO-terület felett orosz drónokat lőnek le.

Orbán szerint ez a bizonyos, általa szerdai incidensnek titulált eset

„a megtestesülése, példázata annak, hogy milyen veszélyes körülmények között élünk nap mint nap.”

A miniszterelnök szerint a hétköznapi emberek figyelmét felemészti „a meló, a gyerek, a család”, így bele se gondol abba, hogy ilyen veszélyek mellett élünk. Aztán „néha beesik a baj, néhány drón formájában”. Orbán leszögezte, hogy ez történhetett volna akár Magyarországon is, hiszen szomszédos ország vagyunk, igaz, mi a béke pártján állunk, míg a lengyelek „benne vannak nyakig”. Mármint a háborúban, Orbán szerint.

A riporter ezen a ponton emlékeztette arra, hogy amikor legutóbb beszélgettek, épp esedékes volt egy Trump-Putyin béketalálkozó. Mi történhetett azóta?

A miniszterelnök visszafogottan elemezte a helyzetet:

„Legyünk szerények, és lássuk be, hogy nem tudunk mindent”, fogalmazott, bár azt hozzátette, hogy közvetlen kapcsolatban vagyunk a tárgyaló felekkel. Szokásához híven nem mondta ki Szijjártó Péter nevét, csak annyit mondott, hogy a magyar külügyminiszter gyakorta egyeztet telefonon az európai, amerikai és orosz külügyminiszterekkel, ezért mi sok mindent tudunk a helyzetről, talán többet is mint mások. De - tette hozzá - „nem ültünk ott az amerikai-orosz megbeszélésen”.

Ezután arról értekezett, hogy míg nekünk a háború lezárása a legfontosabb, „a világnak más problémái is vannak”: lehet-e vásárolni orosz energiát, szankciókkal kell-e terhelni őket vagy sem, lehet-e kereskedni az oroszokkal, befektetni náluk, ilyesmik.

Orbán szerint „a nagyfiúk, akik tárgyalnak”, nem csak a békéről tárgyalnak, hanem Oroszország visszaintegrálásáról is. A miniszterelnök szerint a Biden-kormányzat kilökte őket a G7, vagy éppen a G20 szervezeteiből, de az „amerikaiak” most már azt mondogatják, hogy „a béke után vissza kell integrálni őket”, míg az európai vezetők erre nemet mondanak.

Mindenesetre Orbán szerint a béke ügyében lassabb a folyamat, „minden más ügyében az az érzésem, jól és gyorsan halad”.

A magyar miniszterelnök csak ezután tért ki arra, hogy a lengyelek azért történelmileg a barátaink, „és a lelkünkhöz is közel állnak”, ezért „minden ami sérti Lengyelországot, arra Magyarországnak az elsők között és világosan kell reagálnia”.

Sietett is gyorsan leszögezni, hogy ők üstöllést elfogadhatatlannak minősítették az incidenst. Ami viszont nem teljesen fedi le a valóságot (Példa1, Példa2, Példa3).

Természetesen ezután érkezett egy hosszabb gondolatmenet arról, hogy az Európai Unió mennyire inkompetens a témában, és „a hölgyek-urak a grabancunknál fogva bele akarnak minket rángatni” ebbe a háborúba. Aminek ellen kell állni, nekünk magyaroknak ugyanis „nincs semmi közünk ehhez a háborúhoz, de viseljük a következményeit”. Orbán itt felidézte, hogy Magyarországot nyugati politikusok kétszer is beletolták olyan háborúkba, amikben „nem akartunk részt venni”: Tisza István is ki akart maradni az első világháborúból, Horthy Miklós meg a másodikból. És most mit látunk? „Megint németül beszélő hölgyek-urak próbálják belerángatni Magyarországot.”

„Az én két elődömnek nem sikerült ellenállni, de én megfogadtam, hogy ellen fogok állni” - helyezte magát kontextusba Orbán Viktor.

Ezután esett néhány szó Ursula von der Leyen népszerűségének csökkenéséről (ez nem annyira izgatja Orbánt, mert a népszerűség hullámzó), illetve az általa elhibázottnak titulált intézkedéseiről (ezek alapján viszont szerinte von der Leyennek össze kéne pakolni és hazamenni).

Orbán megismételte, hogy szerinte az EU a szakadék felé tart, többek közt Ukrajna-politikája, az oroszokra kivetett szankciók, az amerikaiakkal kötött rossz vámmegállapodások és a migrációs politikája miatt (itt részvétét fejezte ki a Szicíliában megerőszakolt magyar nők felé).

Orbán szerint mi „a háborún folyamatosan veszítünk, az oroszok meg nyernek”.

Ezt követte egy kicsit furcsa kitérő, amikor Orbán arról beszélt, hogy a magyar politikában nagy hagyománya van annak, hogy egyes politikai pártok külföldi szolgálatban állnak, és itt nem a Tiszát, hanem a DK-t emelte ki, mint akik azt csinálják, amit Brüsszel diktál, sőt, egyenesen „brüsszeli politikai erőcsoportról” beszélt.

„Ha az emberek őket hatalmazzák fel a kormányzásra, ne lepődjünk meg”, hogy a Brüsszelt szolgáló magyar kormányzat ugyanazokat a hibákat valósítja majd meg Magyarországon, amiket Brüsszel is elkövet Brüsszelben. vagy valami ilyesmi.

Orbán szerint a DK-t és a Tiszát is zsarolják Brüsszelből, méghozzá a mentelmi joguk ki nem adásával, mármint hogy nem adják ki a mentelmi jogukat, cserébe viszont elvárnak tőlük ezt-azt.

És a nap végén az egész mögött a pénz van, dobta be Orbán, aki szerint minden oda fut ki, hogy a kereskedők és a bankok „nagyobb profitot akarnak, mint amit mi hagyunk nekik”.

Ezzel a kissé keszekusza érveléssel tudtunk ráfordulni a következő nagy témára: a Tisza-adóra. Orbán szerint a Tisza el akarja engedni a multik adóját, hiszen a multik „tőlem is ezt követelik, csak én nem engedem el”.

Orbán szerint ami most idehaza zajlik, az nem adóvita, mert egy adóvita „az jó vita lenne” (mintha a Fidesz az elmúlt években kiállt volna bármilyen hasonló témában vitatkozni politikai ellenfeleivel), most viszont csupán arról van szó, hogy egy „nem is jelentéktelen párt pacekba belevágta a magyarok képébe, hogy bizonyos dolgokról nem beszél, mert akkor elvesztenék a választásokat”.

És ezt belemondták a képünkbe - háborodott fel a miniszterelnök.

Szerinte most egy bizalmi, és nem adószakmai kérdésről van szó.

Ha mégsem adószakmai a kérdés, akkor miért indít róla mégis nemzeti konzultációt a magyar kormány, amikor bő fél év múlva lesznek az országgyűlési választások, ahol a választópolgárok elmondhatják a véleményüket a témában? - tette fel a már-már forradalminak tűnő, és amúgy sokakat foglalkoztató kérdést a riporter.

„Mert jobb, ha előre megkérdezzük az embereket” - vetett véget a mikrolázadásnak Orbán. Ezután gyorsan felsorolta, ki mindenki mennyivel kapna kevesebbet, ha bevezetnék a Tisza-adót. Sőt, még rá is tromfolt a rémisztgetésre:

„A budaiak és kertvárosban élők is készíthetik elő a bugyellárist, ha jön az ingatlanadó, mert sarc lesz.”

Orbán szerint a nemzeti konzultációval ki akarják provokálni a vitákat még a választás előtt, mert „nem engedjük, hogy megvezessenek minket”. (Még egyszer annak a kormánynak a miniszterelnöke mondja ezt, amely kormány viszonylag hosszú ideje úgy indul neki választásoknak, hogy sem nem vitázik, sem nem mutat be programokat, amik alapján a választópolgárok döntéseket hozhatnának).

Ezután viszont töredelmes beismerés jött: szerinte a magyar „nemzetközösség” még „hosszú időn keresztül nem lesz olyan erős, hogy csak alacsony adókat használjunk”, ugyanis „meggyötörte ezt az országot a történelem”. Miközben az mindennél fontosabb, hogy a „tulajdont, jövedelmet tartsák tiszteletben”.

Jól rá is ijesztett a riporterre, amikor hosszasan ecsetelte, hogy ha bevezetnék a vagyonadót, akkor neki is kéne a politikusokhoz hasonlóan vagyonbevallást csinálnia, aztán jönnének a mindenféle vizsgálatok, meg bekopogtatna hozzá a NAV, hogy hát hogy is volt az a nyaralás.

„Aztán kezdődik ez a csesztetés.”

Orbán szerint a a helyes megközelítés a következő 1-2 évtizedben még az kell hogy legyen, hogy „hagyjuk inkább békén az embereket”.

Ezután jött a Otthon Start-blokk, ezt nem szemlézem, mindenki ki tudja találni, hogy a létező világok legjobbik hitelkonstrukciójáról van szó.

Megemlékeztünk a röszkei zavargás (incidens?) jövő kedden esedékes 10 éves évfordulójáról is, az ebből levonható tanulság a következő:

„Elég lett volna, ha a nyugati államfők hallgatnak ránk.”

Orbán szerint a migráció „olyan, mint a fogkrém”, ha kinyomtad a tubusból, ott marad, nem tudod már visszatenni. Sőt. „Halból lehet halászlét csinálni, de halászléből halat nem.”

A nagy migrációs tanulságok után az utolsó pár perc Charlie Kirk meggyilkolásának tanulságaival telt, amire Orbán már reggel is szánt egy külön Facebook-posztot. Mit javasol a miniszerelnök a magyaroknak, látva, hogy idehaza is erősödik a verbális agresszió?

„Mértéktartás, polgári tempó, nyugalom, csigavér.”

A miniszterelnök szerint mielőtt nagyon durvákat mondunk, számoljunk el tízig, és mielőtt bárki felakasztásáról értekezünk a színpadon, kicsit üljünk le.

„Mi észszerű nép vagyunk. Őrizzük meg a józanságunkat, ha lehet, a beszédben is” - engedett minket utunkra a miniszterelnök.