• Bollywoodban áll a bál egy új romkom miatt, amiben észak és dél feszül egymásnak.
• Egy indiai férfit halálra ítéltek, mert elevenen elégette a feleségét, a bőrszíne miatt.

Mi köze a két dolognak egymáshoz? Több mint gondolnánk.

Alig pár nap eltéréssel olvastam a fentebbi két hírt, mindkettőről a BBC számolt egyébként be, előbbi el sem érte a magyar sajtó ingerküszöbét, utóbbiról is csak néhány lap számolt be. Pedig számunkra is tanulságos lehet a történet.

Egyrészt adott egy bollywoodi film, ami története alapján 12 egy tucat típusú romkom, indiai kiadásban. Csakhogy ez a film nem a rajongók elragadtatása miatt került be a hírekbe, hanem azért, mert - sok más elődjéhez hasonlóan - olyan sztereotípiák mentén mutatja be a női és férfi főszereplőjét, amik miatt sokan kritizálták. A Param Sundari címen futó film ékes példája az indiai filmgyártásban továbbra is lappangó rasszizmusnak és szexizmusnak, ami úgy látszik, kiirthatatlan a műfajból.

Az indiai szerelmes filmek egyik legismertebb toposza az északi (~fejlettebb) és déli (~nem fejlettebb) régiókból valahogy egymásra találó szerelmespárok kulturális konfliktusa. A Param Sundari is ezen a vonalon mozog, női főszerelője Keralában, azaz délen él, ide látogat el Delhiből (északról) a férfi főhős, egymásba szeretnek, és megannyi nehézséget legyőzve végül egymásra találnak.

A „megannyi nehézség” kissé eufemisztikus megfogalmazás: pontosabban talán úgy lehetne leírni a szüzsét, hogy a férfi elmegy Keralába, ahol rácsodálkozik a déliek elmaradottságára, de ennek ellenére is szerelmes lesz a nőbe.

Már a bonyodalom is azzal kezdődik, hogy a férfi, Param (Sidharth Malhotra) a barátjával beszéli meg, hogy el kell menniük egy Nangiarkulangara nevű keralai faluba, mire a barátja rosszul ejti ki a falu nevét, és visszakérdez:

„Az hol van? Afrikában?”

Mindeközben a női főszereplő, Sundari (Janhvi Kapoor) a kritikusok szerint csupán félresikerült karikatúra lett: jázminvirágból készült füzért visel a hajában, tud beszélgetni az elefántokkal, és hobbiból mászik fel kókuszpálmákra (a kókuszos poénok amúgy az egész filmen végigvonulnak). Ami a kritikusok szerint nem több, mint egy csokornyi sztereotípia, amik mentén Keralát ábrázolni szokták.

És akkor arról nem is beszéltünk még, hogy rosszul ejti ki a saját nevét.