• Az idei Vuelta a España csak részben szólt a sportról, miután több szakaszt is félbe kellett szakítani palesztinpárti tüntetők miatt.
• Nem nagyon van sportesemény, amin egy bicikliversenynél könnyebben lehetne tüntetni, viszont ez egyúttal életveszélyes is.
• A történtekért senki nem vállalja a felelősséget, és a spanyol politikusok is egymásra mutogatnak.
• Nagy kérdés, hogy és hol lehet ezentúl békés és biztonságos országúti kerékpárversenyeket rendezni.

Vasárnap nem sikerült lebonyolítani a Vuelta a España utolsó szakaszát, mivel palesztinpárti tüntetők tízezrei egyszerűen elfoglalták azokat a madridi utakat, ahol a bringásoknak tekerni kellett volna. A Vuelta a biciklisport harmadik legrangosabb versenye a Tour de France és a Giro d’Italia után, ezekhez hasonlóan három hétig tart, és idén több szakaszát is sikeresen lehetetlenítették el a gázai háború miatt tüntetők. Valamilyen szintű balhéra előzetesen is lehetett számítani, az elszabaduló események viszont a kerékpársport közeljövőjére és a spanyol politikára is komoly hatással lehetnek.

A többnyire jól őrzött, szigorú beengedési rendszerrel működő, csak drága belépőjegy megváltása után látogatható globális sporteseményeken viszonylag ritka, hogy a nézők politikai véleményüket fejezzék ki tömegesen. Már csak azért is, mert aki ilyesmire vetemedik, azt kockáztatja, hogy többé ne engedjék be. A profi kerékpársport viszont jellegéből fakadóan ideális mindenféle tüntetésekre.

Egy háromhetes körverseny több ezer kilométerét lehetetlen végig biztosítani, hermetikusan elzárni a környezettől. Ennek megfelelően számtalanszor előfordult már, hogy egy-egy nagy versenyt tüntetők zavartak meg, tartóztattak fel ideiglenesen. Ez még a Tour de France-szal is megtörtént, egyéb francia versenyekrők nem is beszélve Például amikor minden idők egyik legnagyobb francia bringása, Bernard Hinault összeverekedett az 1984-es Párizs-Nizza verseny egyik szakaszát megállító, a tömeges leépítések ellen tiltakozó helyi munkásokkal.

A mindenféle sztrájkoknak, tiltakozásoknak Franciaországban egyébként is nagy hagyományai vannak. Az idei Vuelta pedig a szervezők balszerencséjére Spanyolországnak pont azon az északi részén zajlott, ahol mind a baloldali önszerveződésnek, mint az erőszakot sem elutasító balos-nacionalista mozgalmaknak nagy a beágyazottsága. 1978-ban a Vuelta utolsó szakaszának Baszkföld adott volna otthont, de ezt az akkor még az egyébként a palesztin fegyveresekkel is szimpatizáló ETA terroszervezet rémuralma alatt élő tartományban erre végül nem került sor, és a spanyol körverseny évtizedeken át nem is tért vissza az egyébként a világ legbringaőrültebb népe, a baszkok földjére.

A 2024-es bringás szezonban, az elsőben, amit az után rendeztek, hogy a Hamász 2023 október 7-i terrortámadására válaszul Izrael megtámadta Gázát, már sok nyugat-európai bicikliversenyen zászlóerdők és aszfaltfeliratok tömkelege hívta fel a figyelmet a palesztin nép szenvedésére. Ez idén tovább fokozódott, és sejteni lehetett, hogy az idei Vueltán, ami Katalóniát, Baszkföldöt és Galíciát, a három leginkább palesztinszimpatizáns spanyol tartományt is érintette, minden korábbinál nagyobb felfordulás lesz.

A palesztinok mellett, és Izrael ellen tüntetők azonban nem csak azért választják a rangos bicikliversenyeket, mert ezeket könnyű megzavarni és könnyű képernyőre kerülni, hanem mert ezeken indul az Israel-Premier Tech csapata is. A profi kerékpársport nem klubok és nem válogatottak köré szerveződik, hanem olyan kereskedelmi vállalkozásként üzemelő csapatok indítják a versenyzőket, amiket leginkább a Forma 1-es istállókhoz lehet hasonlítani. A profi csapatoknak van tulajdonosa, szponzorai, és joga ahhoz/kötelessége arra, hogy az összes nagy versenyen rajthoz álljon.

Az Israel-Premier Tech nem izraeli állami csapat, hanem magánszemélyek, többek közt egy bringaőrült kanadai-izraeli millliárdos ingatlanfejlesztő, Sylvan Adams tulajdonában van. Adams hatalmas összegeket öl a csapatba, és 2018-ban jelentős részben ő fizette, hogy a Giro d’Italia Izraelből induljon úgy, ahogy négy évvel később Magyarországról. Adams büszke izraeli hazafi, aki jó kapcsolatot ápol a gázai háborút saját politikai érdekei által is hajtva a végtelenségig nyújtó Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel, így ennek is köszönhető, hogy az ország neve ott van a csapatéban, és ott virít mindenhol a csapatkocsik festésétől a versenyzők mezéig.

A bringás csapatok közt egyébként van olyan is, aminek Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Kazahsztán vagy éppen egy szaúd-arábiai város neve virít, ám ezek a szintén nem a demokratikus alapjogok tiszteletben tartásáról ismert országok jelenléte ellen nem szokás bicikliversenyen tiltakozni. Az Israel felirat vörös posztó a világon mindenhol, ahol a helyiek jelentős része minimum túlzásnak tartja, amit az utóbbi két évben Izrael a terrortámadásra válaszul elkövetett Gázában: a halottak tízezreit, köztük civilekkel és gyerekekkel, a porig rombolt és lakhatatlanná tett városokat, a sok szakértő által népirtásnak tartott háborút, az etnikai tisztogatás nyílt vágyát az izraeli kormányban. A csapat a tüntetéseket látva már a Vuelta elején leszedte az Israel-feliratokat a mezekről, de ettől a tiltakozások nem lettek kisebbek.

A világon kevés nem muszlim ország van, ahol a lakosság palesztinpártibb ma, mint Spanyolországban. Ráadásul itt, Európában igazi ritkaságként, klasszikus baloldali kormány van, amely részben a köz óhaját kielégítve kifejezetten harcosan szólal fel Izrael gázai háborúja ellen. Ennek köszönhetően Madrid és Tel-Aviv az utóbbi hónapokban többször is keményen összecsapott diplomáciailag. Az ország északi részén, különösen az említett három tartományban, minden bizonnyal a spanyol átlagnál is palesztinpártibb a hangulat. Mindennek fényében mindenki biztos volt abban, hogy balhé lesz, és lett is.

• Az 5. szakasz volt az első, amit Katalóniában rendeztek. Az úgynevezett csapat-időfutamon tüntetők próbálták elállni az Israel bringásainak útját.
• A 10. szakasz már Navarrában, a spanyol Baszkföldtől független, de jelentős részben baszkok által lakott tartományban zajlott. Itt az addigiaknál is lényegesen többpalesztin zászló volt az út mentén, és nekik köszönhetően az egyébként nem az Israelben tekerő Simone Petilli el is esett.
• A 11. szakasznak Bilbaóban, Baszkföld legnagyobb városában kellett volna végződnie, de a célvonal előtt annyi tüntető állt az út mellett, hogy a szervezők inkább néhány kilométerrel a vége előtt lefújták az aznapi versenyt.
• A 15. szakaszon már Galíciában a spanyol, szintén nem israeles Javier Romo úgy megijedt egy az út mellett bénázó tüntetőtől, hogy hatalmasat esett. Másnap fel is kellett adnia a versenyt.
• A 16. szakaszon a 11-hez hasonlóan a célt több kilométerrel az eredetileg kijelölt hely elé kellett hozni.
• Az egyenkénti indításos 18. szakaszt az eredetileg tervezettnél csak jóval rövidebb távon tudták megrendezni, mert a rendőrség csak így tudta biztosítani.
• A 20. szakaszon palesztin zászlós tüntetők majdnem el tudták állni a mezőny útját, de végül a bringások eslisszoltak mellettük.
• A 21. szakaszt pedig jóval a cél előtt le kellett fújni, miután tüntetők tízezrei özönlöttek a Vuelta utolsó szakaszának hagyományosan otthont adó madridi sugárutakra. A balhéban 22 rendőr sérült meg.

Nagy szerencse, hogy szegény Javier Romón kívül másnak nem lett baja a tüntetők által jelentett folyamatos veszélytől. Aki még nem látott bicikliversenyt közelről – és a most a Vueltán tüntetők közül sokan valószínűleg nem láttak – nincs arra felkészülve, hogy milyen gyorsan halad egy profi kerékpáros. Még síkon is képesek 50-60 kilométer per órával süvíteni, lejtmenetben pedig a 100 km/h-t is gyakran megközelítik. A versenyzőkön a sisakon kívül semmilyen védőfelszerelés nincs, aki ilyen sebességgel bukik, az minimum súlyos sérülést kockáztat, de sajnos néhány évente előfordul egy-egy haláleset is.

A pályára berohangáló, zászlókat és transzparenseket belógató tüntetők ellen maguk a versenyzők is többször tiltakoztak. Többen közülük, különösen az Israel versenyzői arra is panaszkodtak, hogy szögeket szórtak eléjük az útra, őket pedig mindennel, még vizelettel teli palackokkal is dobálták. A végső győztes dán Jonas Vingegaard is beszélt arról, hogy érti az indulatokat, és kollégái is inkább megértéssel fordultak a tüntetőkhöz, ugyanakkor azt is említették, hogy a békés tüntetéshez mindenkinek joga van, de nem szeretnének életveszélyes helyzeteket átélni versenyzés közben.

Bár a versenyzőket képviselő szakszervezet fenyegetett azzal, hogy az egész versenyt leállítják, ha nem érzik magukat biztonságban, erre végül nem került sor. Viszont sem a szervezők, sem a versenyt biztosító hatóságok sem voltak képesek rendet tartani az út mellett, ami egyébként annak is volt köszönhető, hogy az észak-spanyolországi tartományok baloldali, palesztinpárti vezetői gyakorlatilag mosták a kezeiket. Az ő álláspontjuk az volt, hogy a Vuelta szervezői maguk okozták a bajt azzal, hogy engedték az Israelt indulni. A Vuelta szervezői szerint ők semmit sem tehettek, mert a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) szabályzata szerint náluk 20 profi csapatnak, köztük az Israelnek indulnia kell. Az UCI pedig azt mondta, hogy ők nem tilthatnak ki politikai alapon egy csapatot, ilyesmit csak akkor tehetnének, ha valami magasabb szerv, például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy kizárná az izraeli atlétákat, ahogy az oroszokkal tették az ukrajnai háború kezdete után.

Így hát egymásra mutogatáson és a versenyzők veszélyeztetésén senki nem tett semmit, a tüntetések tömegjelenetei viszont hamar túlnőtték egy kerékpárverseny kereteit. A Vuelta biztosításáért felelős rendőrök szakszervezetei szerint a Pedro Sánchez miniszterelnök és kormánya adták a lovat a tüntetők alá azzal, hogy arról beszéltek, büszkék a palesztinok igazságáért kiálló spanyolokra. Ugyanezzel vádolta a baloldalta ma még csak Madrid tartományt vezető, de nyíltan a spanyol jobboldal élére vágyó Isabel Ayuso, aki az utolsó szakasz előtt tüntetőleg az Israel bringásaival fotózkodott.

Sánchez azonban ettől nem hátrált meg, sőt. Hétfőn, a Vuelta másnapján már arról beszélt, hogy Izraelt a „barbár” gázai háború befejezéséig ugyanúgy ki kellene zárni a nemzetközi sportversenyekről mint Oroszországot. Gideon Sa’ar izraeli külügyminiszter válaszul hazug antiszemitának nevezte Sánchezt. A legtekintélyesebb spanyol lap, az El País viszont arról írt, ami Izrael spanyolországi népszerűtlenségi számaiból is látszik: a spanyol társadalom olyan nagy arányban szimpatizál a palesztinokkal, hogy már a mérsékelt jobboldalon sem kifizetődő politikailag kiállni Izrael mellett és a Vueltán tüntetők ellen. Így már csak az izraeli rezsimhez hasonlóan muszlimellenes spanyol jobbszél hangoztatja azt, hogy micsoda szégyent jelentenek a Vueltán látott jelenetek az ország számára. A spanyolok többsége a jelek szerint inkább azt gondolja, hogy az igazi szégyen az, ami Gázában történik.

Nyilván a gázaiak sorsához képest eltörpül jelentőségében, de kérdéses, mi lesz így az országúti kerékpárversenyekkel, amíg azokon indul az Israel-Premier Tech. A palesztinpárti tüntetések a Vueltán sikeresek voltak, és ez minden bizonnyal lelkesítőleg fog hatni az ilyen tiltakozásokra fogékony spanyolokra és nem spanyolokra egyaránt. Mi lesz a 2026-os Vueltával és a többi, kisebb spanyolországi versennyel?

Minden versenyek legnagyobbika, a Vueltát is rendező ASO által bonyolított Tour de France 2026-ban elvileg abból a Barcelonából indulna, ahol ma nehéz lenne bringaversenyt rendezni. A szervezők már biztonsági garanciákat kérnek a spanyol politikai vezetőktől, de ők akkor sem tudnák ezeket megadni, ha egyébként olyan nagyon akarnák. Ahogy az idei Vueltán világosan kiderült, demokratikus keretek közt nagy mennyiségű kellően elszánt tüntetőt lehetetlen távoltartani egy bicikliversenytől.