• Milyen hatással van a Terror Háza 23 éve változatlan állandó kiállítása egy olyan nézőre, aki meg sem született, amikor a múzeumot megnyitották és életében most jár ott először?
• A cikk Ács Berta gyakornok munkája.

Építési háló takarja az Andrássy út 60. épületét, kis híján 300 millió forintért újítják fel épp a Terror Háza jellegzetes homlokzatát. A megbízók Schmidt Máriáék, azaz a múzeumot működtető Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, a piszkos munkát a Garancsi István-féle Market Zrt végzi. Ezzel szemben az intézmény állandó tárlata a megnyitó óta változatlan, hiába éri annak tartalmát kezdettől fogva kritika. A főváros egyik, ha nem leglátogatottabb történeti múzeumára vizuális és emlékezetpolitikai szempontból is ráférne az újragondolás.

Sose voltam még ezelőtt a Terror Házában. Se általános iskolai, se gimnáziumi tanulmányaim alatt nem erőltették rám az intézmény meglátogatását, és a neve se csengett annyira hívogatóan, hogy önként rászánjam egy délutánom a múzeumra. Most viszont, friss diplomásként és ezzel újdonsült időmilliomosként kíváncsi szemekkel léptem be oda, ahova eddig soha, a Terror Háza előterébe.

A Terror háza 2002. február 24.-én nyílt meg az Andrássy út 60 alatt, az épület a 20. században mind a nyilas, mind a szocialista hatalom alatt kitüntetett szerepet kapott. Itt volt a Gestapo magyar székhelye, a nyilas hatalomátvétel után a párt ide helyezte főhadiszállását. A bérpalota kihallgatások és kínzások színterévé, börtönné és gyűjtőhellyé vált. A háború után is a rettegés szinonimájaként működhetett tovább, a sarokház lett az ÁVO, majd az ÁVH központja. 1956 után ismét a politikai rendőrség használta, a rendszerváltás után megszűnt állambiztonsági funkciója és a szerepét vesztett épület lepusztult.

Az első Orbán-kormány alatt alakították át múzeummá, vezetője a kezdetektől fogva Schmidt Mária történész volt. Az intézmény az Orbán-kormány kulturális holdudvarának csapatmunkája: az épület homlokzatának változtatásait, például az árnyjátékot játszó horizontális pengefalat és a belsőépítészeti megoldásokat F. Kovács Attila szolgáltatta, a tárlaton hallható giccszenét Ákos írta, a kiállítás koncepcióját maga Schmidt álmodta meg.

A múzeumot a 2002-es választások előtt nyitották meg, amikor a kormányon lévő Fidesz már javában készült az MSZP-vel való összecsapásra. A baloldali ellenzék direkt politikai támadásnak vette, amikor a választások előtt néhány hónappal megnyitották a 85 százalékban a szocialista diktatúra borzalmaival foglalkozó állandó tárlatot. A kiállítás a nyilas terrort csak a Rákosi-korszak kontextusaként használja, a 3 emeletes kiállításból mindössze egy szoba és egy folyosó foglalkozik kizárólag a fasiszta hatalommal. Ez a narratíva az MSZP legitimitását próbálhatta aláásni az elődpárt bűneinek hangsúlyozásával, miközben a kormánypárt magát a nemzeti múlt oltalmazójaként állította be. A múzeum politikai hovatartozása továbbra is egyértelmű: az ajándékboltban, a földszinten kiállított tank árnyékában Schmidt Mária és Szájer József könyveit vásárolhatjuk meg.

A nyilas bűnök kispadra ültetésén kívül a Terror Háza állandó kiállításának más csorbái is vannak: a tárlat tele van hatásvadász, színházias showelemekkel. A tematikusan berendezett szobák nagy részében az Ákos által direkt ide írt teátrális zenei aláfestés hallatszik. A kiállítási tárgyak feladata sok esetben nem az informálás vagy a korhű bemutatás, hanem az elkápráztatás. Míg néhány teremben kreatív, vizuálisan izgalmas megoldásokkal találkozunk, máshol olyan installációkkal szúrják ki a szemünket mint a: