A világ vezető egyetemeiről érkező kutatócsoportok részvételével indul tíz évre tervezett, 85 millió dolláros költségvetésű kutatás, hogy új dolgokat tudjunk meg arról, hogyan működik az agyunk állandó visszacsatolásban a minket körülvevő környezettel, és hogy a környezeti hatások hogyan hatnak vissza az agy működésére.

A többek között amerikai, brit, svájci egyetemek, kutatóintézetek kutatócsoportjait is összefogó, 20 tagból álló konzorcium tagja a CEU Kognitív Tudományi Tanszéke is. A konzorciumot a tanszék professzora, Lengyel Máté vezeti.

A Simons Collaboration on Ecological Neuroscience (SCENE – Simons Ökológiai Idegtudományi Konzorcium) névre keresztelt projekt idén indult. Az együttműködés egyik különlegessége, hogy a konzorciumi partnerek alapkutatást végezhetnek, azaz a végén nem kell előállniuk valamiféle kész termékkel vagy rögtön értékesíthető tudással. Az elmúlt években sokat lehetett olvasni arról, hogy hogyan szorult vissza világszerte az alapkutatás finanszírozása a sokkal inkább piacosítható alkalmazott kutatással szemben, de a projektet támogató New York-i Simons Alapítvány a mai napig csak matematikára épülő alapkutatásokat finanszíroz.

Ennek oka, hogy az alapító Jim Simons matematikusból lett minden idők egyik legsikeresebb befektetője. Ő alapította meg az algoritmikus befektetésekben úttörőnek számító Renaissance Technologies alapkezelőt, amelynek élén hatalmas vagyonra tett szert: 2024-ben bekövetkezett halálakor Simons a világ 55. leggazdagabb embere volt. És befektetői karrierje idején sem szakadt el a tudomány világától, alapítványán keresztül végig rengeteg pénzt fordított alapkutatások finanszírozására.

„Úgyhogy itt valóban nincs más cél, mint hogy valamit megértsünk a világból, amiről azt gondoljuk, hogy fontos vagy érdekes lehet.” – mondja a kezdeti célkitűzésekről Lengyel Máté, azt is hozzátéve, hogy a projekt nevében központi helyen szereplő “ökológiai agykutatás” egy korábban szinte alig ismert kifejezés, amit az amerikai pszichológus, James J. Gibson kezdte el kidolgozni az 1950-es években. Az „ökológiai” a kifejezésben azt jelenti, hogy az agyat az egyed és környezete kölcsönhatásának figyelembevételével vizsgálja. Ezt a kölcsönhatást az elmélet szerint alapvetően az határozza meg, hogy miket tudunk csinálni a világban, illetve hogy a világ milyen dolgokat enged meg nekünk, hogy csináljunk vele. Ez utóbbit az úgynevezett affordanciák szabályozzák, ami az ökológiai pszichológia központi fogalma lett.

Gibson elmélete eléggé közismertté vált a pszichológiában, de az agykutatásra sokkal kisebb hatása volt. Annak ellenére van ez így, teszi hozzá Lengyel, hogy ismer jelentős agykutatókat, akik négyszemközt be szokták vallani, hogy mennyire nagyra tartják ezeket a gondolatokat, de aztán a cikkeikben nem sok nyoma akad ennek.

Ebben közrejátszhatott az is, hogy amikor Gibson kidolgozta az elméletét, még nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, amelyekkel érdemben vizsgálni lehetett volna, hogy az idegrendszeri működésünkre hogyan hat a külvilággal való kapcsolatunk. Ám az elmúlt évtizedekben olyan technológiai változások mentek végbe, melyek radikálisan átalakították a kutatási lehetőségeket.

„Ma már túl tudunk lépni azon, hogy egy állatkísérlet például egyszerű pedálnyomkodásból álljon: ma már az összes kis farokrezdülést tudjuk rögzíteni, és ha kell, analízis tárgyává tenni” – mondja Lengyel arról, hogy milyen változásokat hozott az agykutatásban az AI és a gépitanulásos technológia terjedése.

„Vagy ott vannak a szemmozgások, amiknek a jelentőségét régóta ismerjük. De hogy ezeket a szemmozgásokat integráltan elemezzük az állat minden más mozdulatával együtt, nagy léptékben, azaz sok állaton és hosszú időn keresztül, ráadásul komplexebb kísérletekben, ahol visszacsatolás van az állat és a környezete között, az teljesen új dolog” – teszi hozzá ehhez. A konzorcium tagjai között ott van a Google DeepMind laborjának egy munkatársa is, így a legújabb AI-alapú elemzőeszközök is a kutatók rendelkezésére állnak majd a projekt során.