Zelenszkij próbál távolságot tartani a botrány ismert, magas rangú szereplőitől – többek között szankciók bevezetésével, vizsgálatokal, személycserékkel –, de ezek a lépések nem bizonyultak elegendőnek. Az elnök nem ítélte el nyilvánosan egyetlen korrupcióval megvádolt munkatársát sem, és nem tett olyan lépéseket, amelyek minden kétséget kizáróan meggyőznék a közvéleményt arról, hogy nem volt részese a botránynak, illetve hogy meg fogja akadályozni, hogy ilyen újra megtörténhessen.
Azt Zelenszkij és a kormány támogatói és szövetségesei is elismerik, hogy két miniszter menesztése messze nem elégséges. Ahhoz, hogy a kormány visszanyerje a legitimitását a közvélemény szemében, és helyreállítsa a nemzetközi partnerek bizalmát, további változtatások kellenek, ráadásul magas szinten. Zelenszkij politikai ellenfelei a teljes kormány lemondását követelik, de azt ők is látják, hogy egy egyszerű kormányátalakítás nem oldaná meg teljesen a problémát, hiszen a kabinet lényegében az elnöki hivatalnak alárendelve működik.
Mindeközben az elnök legelszántabb ellenfelei is egyetértenek abban, hogy Zelenszkijt magát nem lehet eltávolítani a hivatalából addig, amíg háború van, és emiatt nem tarthatnak választást. (Nem azért, mert Zelenszkij önkényesen nem akar választást kiírni, hanem mert az alkotmány így rendelkezik.)
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?