Jövőre ezermilliárdot költhet az állam a lakhatásra, de ennek a nagyja azoknak megy, akiknek amúgy is van tőkéjük

„A 2026-ra tervezett mintegy 1000 milliárd forintos állami lakhatási kiadás 95 százaléka nem szociálisan célzott, vagyis a támogatások döntő része a jobb anyagi helyzetű emberekhez jut el” – írja a kormány lakáspolitikáját is vizsgáló idei lakhatási jelentésében a Habitat for Humanity.

A szervezet szerint a rászorulóknak szánt olyan támogatások, mint a települési vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás, évek óta nem nőttek, így a reálértékük valójában csökkent.

Ezzel szemben több száz milliárd megy el a költségvetésből az olyan nagy összegű programokra, mint például az Otthon Start, a babaváró hitel és a Vidéki Otthonfelújítási Program. Ezek azonban a Habitat szerint „a lakhatási szegénységben érintett háztartások számára elérhetetlenek vagy hatástalanok”.

A jelentés szerint bár a 2024 őszén bejelentett gazdasági akciótervben megfizethető lakhatásról volt szó,

• „az új programok szinte kizárólag a hitelképes, magasabb jövedelmű háztartásoknak kedveznek;
• az intézkedések fő célja valójában a fogyasztás ösztönzése és az építőipar támogatása, nem a lakhatási szegénység kezelése;
• a kamattámogatott hitelek jelentős költségvetési kockázatot hordoznak;
• a bérlakás-szektor továbbra is háttérbe szorul, miközben a magántulajdonú bérlakások bérleti díja folyamatosan növekszik.”

A Habitat szerint 2024-ben „a magyar lakosság 30,3 százaléka – 2 877 937 ember – érintett a lakhatási szegénységben. A lakbérek és lakásárak meredeken emelkednek, miközben az átlagjövedelmek nem tudnak lépést tartani a drágulással.”

Mint írják, „Magyarországon nőtt legjobban a lakások ára az Európai Unióban: 15 év alatt nominálisan több mint háromszorosára, reálértéken több mint két és félszeresére.”