„Grecsó Krisztián érthető indulattal fűtött reakcióját a Belügyminisztérium annak tulajdonítja, hogy a költő nem ismeri a belügyminiszter kórházakban hagyott csecsemőkkel szembeni felelősségéről bekiabált kérdésre adott válaszának folytatását” – fogalmaz a Belügyminisztérium közleménye. Hirtelen nem tudok felidézni olyan esetet, amikor egy irodalmárra reagált a Belügyminisztérium, szóval ez amolyan történelmi közlemény. A fenti nyakatekert mondat miatt pedig külön dicséret jár a péntek délutánját ezzel töltő BM-sajtósnak.

De mi ez az egész?

Pénteken nagy karriert futott be Grecsó Krisztián posztja, ami arra a Telex videóra reagált, amelyben a riporter a kórházakban hagyott csecsemőkről kérdezte a belügyminisztert, akinek nagyon érzéketlen válasz hagyta el a száját:

Erre Grecsó: „Pintér úr, efféle aljas cinizmust, miszerint »nem ön szülte« a kórházban maradt gyerekeket, és nem ön »hagyta ott« őket, egy útszéli tróger sem engedhet meg magának, nehogy egy valamiféle miniszter. Ön védtelen, szeretetre, törődésre, érintésre ácsingózó csecsemőkről beszél, és bár lehetősége és joga lenne segíteni rajtuk, nem teszi. Szívből remélem, hogy már egy világi törvényszék előtt felelni fog ezért a minősíthetetlen bűnéért.

Sokan bejárnak gondozni, ringatni ezeket a gyerekeket, aggódnak, imádkoznak értük, velük vagyok, és bízom az égi törvénykezésben is, hogy aki efféléket mond és gondol, az a pokol legmélyére jut.”

Mire a belügy: „Grecsó Krisztián érthető indulattal fűtött reakcióját a Belügyminisztérium annak tulajdonítja, hogy a költő nem ismeri a belügyminiszter kórházakban hagyott csecsemőkkel szembeni felelősségéről bekiabált kérdésre adott válaszának folytatását: "Meg is oldjuk! Ígérem." A kórházakban hátrahagyott gyermekek elhelyezésére Miskolcon egy 72 férőhelyes otthont 2025. december 3-án, Karcagon egy 32 férőhelyes csecsemőotthont 2025. december 12-én adunk át. Miskolcon egy 40 férőhelyes és Mátészalkán egy 80 férőhelyes csecsemőotthon átadását pedig 2026. I. félévére tervezzük. Az átadásokra Grecsó Krisztián urat meghívjuk. A kórházakban hagyott csecsemőkről és gyermekekről – függetlenül elhagyatottságuk okától, annak felelősétől – az egészségügyi ellátórendszer elhivatottan gondoskodik, melynek keretében kiemelt pszichológiai, képességfejlesztő ellátásban is részesülnek.”

Mintha ez bármit számítana

Ahogy arra Urfi Péter egy korábbi cikkben felhívta a figyelmet, a helyzet sokkal rosszabb a dühítő telexes videóban elhangzó párbeszédnél. Ugyanis ezeket a csecsemőket nem (mind) magukra hagyták: az Országos Kórházi Főigazgatóságtól (Okfő) származó adat arra vonatkozik, hogy 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal.

Ahogy azt az ilyen ügyeket is vivő TASZ írja, sokszor „indokolatlanul szakítanak ki gyermekeket a családjukból, és nem tudják már őket hová elhelyezni. Parkolópályán, félreeső kórházi folyosókon várakoztatják őket, hogy majd egyszer jogszerű elhelyezést kapjanak. Pedig ezzel egy napot sem szabadna várni: ezeknek a babáknak nincsenek hónapjai, pláne évei, hogy kivárják azt, hogy a felelős szervek végre megmozduljanak.” A jogvédők szerint több száz kisbaba szenved hónapok, talán évek óta kórházi rácsos ágyakban, és ez mutatja a legfájdalmasabban, hogy a gyermekvédelmi rendszer összeomlott.