Váratlanul jól indult az új budapesti Michael Jackson-életműkiállítás, pedig féltem, hogy szerecsenmosdatás vagy tömény unalom lesz a dologból. A bejárat előtt meg is kellett állnom egy pillanatra, hogy nagy levegőt vegyek.

Talán, ha majd felém járnál / hozzád bújnék – Te simogatnál / azt mondanád – együtt megyünk / azt mondanám – Uram gyerünk! - idéztem a kedvenc soraimat Semjén Zsolt „A Tagadó, a Közömbös, az Esendő és a Szent” című verséből, azzal belevágtam a sűrűjébe.

A kiállításról előzetesen annyit tudtam, hogy ugyanebben a helyiségben korábban két és fél éven át tartott nyitva egy Travelling Galaxy című, Star Wars-tematikájú produkció, illetve azt, hogy egy hétvégi felnőtt jegy 7500 forintba kerül. Így azt gyanítottam, hogy az elmúlt évtizedekben népszerűvé vált álkiállítások egyikével lesz dolgom.

Ezeket arról lehet felismerni, hogy eredeti műtárgyak / űrhajók / dínófosszíliák helyett nagyméretű, elnagyolt maketteket zsúfolnak be olcsón kibérelhető termekbe egy menő múzeum csúcskiállításának az áráért és már akkor interaktívnak nevezik az egészet, ha nyomógombos liften tudsz feljutni a kiállítótérig.

Hát ez - ebben az értelemben - semmiképp sem álkiállítás. Egyrészt azért, mert itt tényleg eredeti darabokat állítottak ki, mármint eredeti Michael Jackson-relikviákat, kivéve a később részletezendő sírköveket, annak a Nagy Balázsnak a személyes rajongói gyűjteményéből, aki az arcával is megjelenik, sőt egyfajta házigazdája is a produkciónak. Amennyiben az ő videóinterjújával indul a tárlat és az összes megnézhető videóban őt hallani, ahogy Jacksonról és a gyűjteményéről beszél.

Bár Nagy teljesen okés narrátor, a kiállítás kezdőszakasza nem miatta emlékezetes, hanem azért, mert három csodálatos, fehér gipszszobrot láthat itt a közönség.
Első látásra mind a három Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert ábrázolja a szenvedés különféle stációiban. Az első címe: