Voltam egy több órás műsoron Kecskeméten, amin Orbán Viktort akarták nekem eladni. Az elején korábbi vásárlók bizonygatták, hogy ők nagyon jól jártak vele, mindenképpen ajánlják nekem is. Nekik Orbán Viktor a hősük, és hát a történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy sokkal rosszabb lesz nekem, ha nem veszem meg. Ha bizonytalan vagyok, gondoljak mondjuk arra, hogy a halott szeretteim a mennyek országában is Orbán Viktorra szavaznak. Vagy valami ilyesmi.

Ez nem pártpolitikai kérdés, a jövőmről, és még meg sem született gyermekeim jövőjéről van szó – mondogatták nekem. Tudják, hogy nem tökéletes ő sem, de csak vele lehetek biztonságban.

Ekkor már éreztem, hogy a tukmálásból fenyegetőzés lesz. Eszkalációs spirálba kerültem, mint a brüsszeliek az oroszokkal. Migrációt csak nem akarok? Hát háborút? Az lesz, ha nem veszem meg az Orbánt, aki ezen a ponton már maga árulta magát. Sorkatonaság lesz, hadigazdaság, ha nem fogadom el az ajánlatot. A 2026-os a háború előtti utolsó választás – mondta. Nincs azzal semmi baj, ha bizonytalankodom, esetleg kérdéseim vannak. Csak tudjam, meg kell őt vennem.

Mindez a Digitális Polgári Körök (ez egy izgalmas új szó, de a Fideszt és a magyar kormányt kell érteni alatta) országjáró showműsorának harmadik állomásán történt az Ankara Messzi István Sportcsarnokban. Nem messze Magyar Péter is tartott egy rendezvényt a városban, arról is lesz majd szó.

A Sportcsarnokba igyekező fideszesek ki vannak öltözve. Egy középkorú nő a beengedésnél odasúgja az előttem állónak, hogy nála még fogselyem is van. Orbán Viktorért sokan rajonganak ebben az országban, ők a show közönsége.

A szervezők mind Partos Bencének vannak öltözve, garbó, zakó, csatos öltönycipő a dresscode. Helyet foglalok a sajtókarámban, a műsor árnyjátékkal indul.

Fiú és lány megismerkedik, egymásba szeretnek, gyermekeik lesznek, de kitör a háború. Árnyékbombákat és árnyékrepülőket formáznak a színészek, masíroznak az árnyékkatonák. Árnyékgyermeke árnyéksírja előtt térdel az árnyékanya.

Erős váltás, amikor megjelenik Rákay Philip és Szabó Zsófi a színpadon. A házigazdák kezdik megtalálni a közös hangot, de nyilván rettenetesen erőltetett az egész így is. Megszólal a közönségben ülő helyi kórházigazgató. Szokták mondani, hogy az orvosok a béke hídjai – szólítja meg a férfit Rákay. Hogy ki a fasz szokta ezt mondani, nem derül ki.