„Negyvenöt perc késés? Jól indítjátok ezt a dolgot. Miattatok csak a levest tudtam megenni, a pörkölt ki fog hűlni, mire visszaérek” – mondta Iborfia polgármestere, amikor leparkoltunk a községháza havas udvarára. Mivel nem volt valódi mentségünk a késésre, csak reménykedhettünk benne, hogy a belépőnk nem rontja el a beszélgetést. Hamar kiderült, hogy alaptalanul aggódtunk.

Lakatos József egyenesen a szépen felújított községháza konyhájába ment, hogy kávét főzzön nekünk a Szarvasival. Pár másodperccel később már a hűtőből elővett szilva- és diópálinkát ajánlgatta nekünk. Amikor mondtam neki, hogy vezetek, elém rakott egy doboz teasüteményt, hogy legalább abból egyek. „Nemrég buli volt itt, sok minden maradt.”

Miután lefőtt a kávé, a könyvtárként és polgármesteri dolgozószobaként is funkcionáló helyiségben ültünk le. Lakatos előrebocsátotta, hogy tudja, kik vagyunk, mi „4+4-esek”, mert látja a kormányinfókon, hogy állandóan kötözködünk. De nem érdekli, hogy „tiszások vagyunk”, ő minden sajtótermékkel leül beszélgetni. Ahogyan az elmúlt 17 évben is mindig.

Gyurcsány Ferenc kétszer, Vigh László sokszor

A 67 éves Lakatos József 2009 óta vezeti Iborfiát. Először egy időközi választáson nyert, azóta négyszer választották újra. Polgármesteri évei alatt rengeteg újságírónak nyilatkozott, miután a falu szinte mindegyik évben az ország legkisebb lélekszámú települése volt. A KSH 2025-ös adatai alapján is rekorder, egyben egyike annak a négy magyar településnek, ahová sem busz, sem vonat nem jár.

Mivel az újságírók általában a választások előtti és utáni napokban érkeznek a Zala megyei faluba, kicsit meglepődött, hogy mi az év egyik leghidegebb napján, szűk három hónappal a parlamenti választás előtt kerestük meg. Amikor elmondtuk neki, hogy a beszélgetésünk után szeretnénk a lehető legtöbb iborfiait megkérdezni a politikáról, mosolyogva felelte, hogy nem lesz könnyű dolgunk.

Iborfián ugyanis hiába lakik hivatalosan 15 ember, közülük nem mindenki tartózkodik állandó jelleggel a faluban. Lakatos József azt mondta, hárman Budapesten dolgoznak, egy Ausztriában keresi a pénzt, de olyanok is vannak, akik csak a lakcímkártyájuk szerint élnek a faluban. Hétvégente általában 11 ember van itt, hétköznap kevesebb.

Nem volt ez mindig így. A falu fénykorát jelentő 1960-as években 188-an is laktak Iborfián, azóta folyamatosan csökkent a lakosságszám. 1970-ben bezárták a négyosztályos iskolát, és bár 1975-ben elkészült a faluba vezető portalanított út, az elvándorlás folytatódott. Amikor Lakatos József 2000-ben a jó levegő és a földek miatt Zalaegerszegből visszaköltözött, már csak körülbelül 50-en laktak itt. „Csak az idősek maradtak, fiatalok pedig nem jöttek.”