• Ahogy egyre több nyugati hírszerző szolgálat figyelmeztet az Oroszország irányából erősödő veszélyre, továbbra is terítéken van, hogy ki fogja megvédeni Európát. Annál inkább, mivel nagy esély van arra, hogy előbb fogjuk a bőrünkön érezni a következő öt-hat évben ránk leselkedő fenyegetések hatását, mint hogy elérjük a teljes védelmi szuverenitást.
• Az Európai Bizottság – a világpolitikában alapvetően inkább gazdasági szereplőként számon tartott EU nevében – saját újrafegyverkezésének elősegítésére hozta tető alá a SAFE (Security Action for Europe) közös védelmi hitelprogramot, melynek keretében első körben 150 milliárd eurónyi hitellel segítik a jelentkező országok védelmi fejlesztéseit.
• Megnéztük, hova hull a pénzeső a környező országokban: Lengyelország a teljes büdzsé 29 százalékát kapja, majdnem 44 milliárd eurót, Románia 16,6 milliárdot, Szlovákia 3,2 milliárdot önthet a védelmi iparára.
• Magyarország a harmadik legnagyobb összeget, 16,2 milliárd eurót kaphatja, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány nem fog olyan könnyen és gyorsan hozzájutni ehhez a mintegy 6135 milliárd forinthoz, ahogy számíthatott rá.

SAFE: gyorsan sok pénzt

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, mi is a SAFE program, ezt ugyanis az EU működéséhez képest meglehetősen gyorsan sikerült beindítani, minimalizálva az egyébként gyakori szüttyögést. Az Európai Bizottság tavaly februárban javasolta, májusban szavaztak róla, most már a megvalósítási szakaszban van.
A lényege, hogy a Bizottság közös uniós hitelfelvétellel teremt forrást (első körben 150 milliárd eurót), és ezt hosszú lejáratú, kedvező kamatozású kölcsönök formájában adja tovább a programban önkéntes alapon részt vevő országoknak a védelmi iparuk felpörgetésére. A SAFE tehát nem közös európai hadsereget épít, hanem nemzeti újrafegyverkezési programokat finanszíroz olcsóbb hitelből. A hiteltörlesztés türelmi ideje 10 év, a pénz viszonylag gyorsan, 2030-ig kell elkölteni. A SAFE keretein belül kapott kölcsön védelmi beruházásokra fordítható, elsősorban közös fegyver- és haditechnikai beszerzésekre. A közös fontos kritérium, a főszabály az, hogy legalább egy SAFE-forrásokhoz jutó tagállamnak, egy másik uniós tagállamnak, Ukrajnának vagy az Európai Gazdasági Övezet államainak is részt kell venniük a projektben – de a felfokozott nemzetközi helyzet miatt most az önálló beszerzések is támogathatók.

Ha valamilyen eszközt szereznek be a SAFE keretein belül, előírás, hogy az Unión, az EGT-tag államokon vagy Ukrajnán kívüli országból származó összetevők/alkatrészek költségei ne legyenek magasabbak a végtermék költségének 35 százalékánál, ez elsősorban az amerikai és dél-koreai beszerzések arányát csökkenti. Ez fontos kitétel, hiszen az ukrajnai invázió előtt az EU-tagállamok fegyverbeszerzéseinek 60 százaléka az unión kívülről érkezett, a nagy léptékű háború kezdete óta pedig az arány 80 százalékosra (egyes országok esetében 90 százalékra) ugrott.

A SAFE-pénzekkel lehetőség van Ukrajna támogatására, az ukrán védelmi ipart is bevonják a felhasználásba, a háborús támadás alatt álló ország pedig a közös beszerzésekben is részt vehet. A legtöbbet a lengyelek kérték, 43,7 milliárd eurót, őket követik a románok 16,8 milliárd euróval, majd Franciaország és Magyarország következik egyaránt 16,2 milliárddal. Összesen 19 tagállam igényelt pénzt a rendelkezésre álló 150 milliárd euróból, érdekesség, hogy Németország nincs köztük. Cikkünk megjelenéséig már csak a magyar, a cseh és a francia tervre nem bólintott a Bizottság, az első körben jóváhagyott terveknél a hitelkérelmeket is jóváhagyta az EU Tanácsa.

Szakértők szerint a SAFE legnagyobb előnye az olcsó finanszírozás, ami önmagában mindenképp pozitív. Ugyanakkor mivel az egész programot nagyon gyorsan hozta tető alá a Bizottság, a gyakorlatban az történik, hogy a tagállamok a már korábban betervezett projektjeiket más forrásból finanszírozzák. Ahelyett, hogy nemzeti hitelfelvételből vagy védelmi költségvetésből fizették volna ezeket a kiadásokat, SAFE-forrásból kapják a pénzt, így ez nem jelent „soron kívüli” védelmi ipari fellendülést.

Elutasító határozatból kimaxolt kérelem – nem tudni, mire

Hosszú utat járt be a magyar kormány álláspontja, amíg a lehető legnagyobb összegre nyújtott be pályázatot. Tavaly márciusban Menczer Tamás még adósrabszolgaságot kiáltott, és harcos országgyűlési határozatot is elfogadott a Fidesz (jobbikos, mihazánkos és független képviselőkkel karöltve), amelyben elutasítják a közös hitelfelvételt „az európai adósságunióval szembeni elvi fenntartások”, valamint a covidjárvány utáni helyreállítási alap mögötti hitel tanulságai miatt. (Utóbbiból a jogállamisági feltételek nem teljesülése miatt Magyarország nem kérhet pénzeket.) A határozat felszólította a kormányt, hogy ezt az álláspontot képviselje az EU-s intézményekben. Májusban ennek megfelelően egyedül Ódor Bálint EU-nagykövet nem szavazta meg a SAFE-et, a döntéshozatalkor tartózkodott.

Majd valami mégis megtetszhetett a konstrukcióban a kormánynak, mert végül 16,2 milliárdot kért (kb. 6135 milliárd forint). Összehasonlításképp: ez közel 10 százaléka a magyar államadósságnak, illetve közel 17 százaléka a költségvetés 2025-re tervezett bevételének.